Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- próza, Irodalmi próza - Rieger Ilona rovata » Krúdy Gyula: A cseresznyevirág

Krúdy Gyula: A cseresznyevirág

25 szeptember 2011

Japánországban, a Sárga-tenger messzi szigetén az édes anya azt mondja fiának:

– Én cseresznyevirágom!

És a gyermek, mikor a legkedvesebben válaszol az édes anyjának, azt feleli:

– Én cseresznyevirágom!

A japánok a legszebb virágnak a cseresznyevirágot tartják.

Mindenütt van cseresznyefa az országban és tavasszal, mikor előbujnak a cseresznyefa virágai, még a tenger is tele van viráglevéllel, amelyet a szél seper bele.

Volt itt Pesten egy Taku nevü japán fiú, aki birkózni tanította a fiatalságot. A japánok a leg­ügyesebb birkózók és Taku, Szemere Miklós, a magyar ifjúság jó barátja költségén hajózott hozzánk a Sárga-tengerről. Pesten is Szemere Miklós adott neki lakást és ellátást. Még tanítványokról is gondoskodott a számára.

A japán fiatalember mindig nyájasan mosolygott, sohasem szomorkodott és olyan ügyes birkózó volt, hogy a legerősebb pesti embereket is könnyü szerrel a földhöz vágta.

„Dzsiu-dzsicu”-nak hívják japánul a birkózást. És ez valami olyan fortélyos dolog, hogy a leg­gyengébb emberből a legerősebb ember lesz nyomban, amint a japánok birkózását jól megtanulta. Egyetlen kézfogással mozdulásra képtelenné lehet tenni a legbátrabb embereket is. Taku csupán a hüvelykujját fogta meg a leghíresebb magyar birkózónak és az egyetlen izmát sem tudta többé mozdítani.

Fortélyos fogások gyűjteménye a japán birkózás, amelyet évszázadok óta tanul a japán ifjúság és most már szinte tökéletes.

Taku, aki mindig mosolygott és mindenkit legyőzött a birkózásban, egy napon szomorúan kopogtatott be gazdájához, Szemere Miklóshoz:

– Nagy jó uram, – mondta japánul, mert a japánok nagyon udvariasak a beszédben, – engedje meg nekem, hogy szomoru legyek.

– Mi bajod van, Taku? – kérdé a gazda.

– Az a bajom, hogy Japánban tavasz van most, itt pedig tél van. Érzem szülőföldem tavaszát és az ablakon át olyan nagy havat látok, amilyen csupán a legnagyobb hegyeken szokott lenni Japánban.

Szemere megcsóválta a fejét:

– Egy-két hónap múlva elmúlik Magyarországon is a téli idő, itt is tavasz lesz.

– Nem bírom én azt kivárni. Ha nem láthatom az anyámat, az apámat, a szülőhazámat tavasz­kor, a cseresznyefa virágzásakor, amikor minden japán odahaza szokott lenni, nagyon szomo­rú leszek. A cseresznyevirág nyílása éppen olyan ünnepe a japánoknak, mint a kereszté­nyek­nek a karácsony. A japán hajósok visszatérnek tavaszkor a messzi tengerekről, ahol gyöngy után halásztak és az egész országban ünnep van. Mindenki örvendez, hogy újra kivirítottak Japánban a cseresznyefák.

Szemere vállat vont.

– Egy-két hónap múlva Magyarországon is kinyílnak a virágok. Várja meg, Taku, türelmesen. Addig csak tanítsa birkózni fiatal barátaimat.

Taku engedelmesen meghajolt.

A tokiói egyetemen az engedelmességre is megtanítják a fiatalembereket.

De akármilyen szorgalmasan teljesítette is kötelességét Taku, napról-napra halaványabb lett az arca.

A szeme bánatosan mosolygott és valami mondhatatlan vágyódás ült az arcán.

Napokig szótlanul járkált és néha már birkózni sem volt kedve.

Egyszer aztán ágynak esett.

A legjobb orvosokat hivatta el a beteghez Szemere Miklós.

Az orvosok a fejüket csóválták.

– Valami ázsiai betegsége van a japánnak, amelyet mi nem tudunk meggyógyítani, – mondta végre az egyik orvos.

Taku nem felelt, csak mosolygott, mint mindig. Egy napon aztán beköszöntött a tavasz Magyar­országba.

Kizöldültek a fák.

Kinyíltak a cseresznyefa apró virágai.

Szemere Miklós a kertjéből egy virágos cseresznyeágat hozatott és személyesen vitte el a beteg japán ifju betegágyához.

A nagybeteg Taku, amint meglátta a gyöngéd virágokat, egyszerre felült ágyában.

– Hála Istennek, megint egészséges vagyok! – kiáltott föl és szívéhez szorította a cseresznye­virágokat.

– Hogy történt ez, Taku?

A japán ifjú boldogan mosolygott:

– A cseresznyevirág azt jelenti nekem, hogy azok mind élnek, akiket én szeretek. Életben van és boldog az anyám Japánban. Az én édes anyám, – az én cseresznyevirágom.

Néhány nap múlva elhagyta Taku a kórházat.

-- próza, Irodalmi próza - Rieger Ilona rovata

Nincs hozzászólás to “Krúdy Gyula: A cseresznyevirág”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)