Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Luna Piena: Kopogtatás nélkül

Luna Piena: Kopogtatás nélkül

11 január 2014

Tudom, a tűzzel játszom, Luna
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok –
az életedben.
Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz – veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.

-- vers

2 Comments to “Luna Piena: Kopogtatás nélkül”

  1. Nagyon tetszik ez a vers. Köszönöm szépen! Ilona

    Keresni fogom a többi versét is , eddig ,ég csak ezt ismerem.

  2. Szavalóversenyen mondanánk ezt a verset. Meg lehet tudni a “VALÓDI NEVÉT” A SZERZŐNEK?

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)