Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- próza » Márai Sándor: Öreg költő

Márai Sándor: Öreg költő

A széles sugárúton az öreg költő jött szemközt. Csíkos, fekete nadrágot viselt, kopott kabátot, vedlett keménykalapot. Hófehér haját oldalt rövidre vágatta. Lassan ment, mint aki az összes célokat ismeri, s már tudja, hogy nem érdemes sietni. A villamosok, a gépkocsik, a hirdetőoszlopok, és a nők, a kirakatok és az ügynökök között ment, neonfények vörhenyes világításában. Áthaladt a sugárúton, s mintha az értelmet és a szomorúságot vitte volna magával a világ zűrzavarában. S arcában, mely gyermekes volt, és öreg, szemeiben, melyek merően bámulták a mesterséges fényeket, az iszonyat emléke tükröződött. Mintha valami szörnyűségeset látott volna egyszer, s ezt nem tudja elfelejteni, ezt szeretné megérteni. Ez a szörnyűség a világ volt.

-- próza

Nincs hozzászólás to “Márai Sándor: Öreg költő”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)