Kezdőlap » - V A L L Á S » -- keresztény gondolatok » Pascal: Életbe-vágón fontos kérdés

Pascal: Életbe-vágón fontos kérdés

5 szeptember 2012

Mielőtt a keresztény vallás bizonyítékainak vizsgálatába bocsátkoznék, szükségesnek érzem, hogy azok tarthatatlan álláspontját ecseteljem, akik közömbösnek tekintik e számunkra roppant fontos és őket oly közelről érintő kérdés igazságának kutatását…

Minden tévelygéseik közül kétségtelenül ez teszi őket a legbalgábbá, ez veri őket a legnagyobb vaksággal, s egyúttal ebben is a legkönnyebb megcáfolni őket a józan ész elemi érveivel s a természetes okoskodással.
Mert nem kétséges, hogy földi életünk csupán egyetlen pillanat; a halál állapota viszont, bárminő legyen is, örökké tartó, és ezért ennek az örökkévalóságnak a jellegétől függően minden cselekedetünknek és gondolatunknak szükségszerűén annyira más és más utat kell követnie, hogy lehetetlenség bármit is értelmesen és okosan cselekednünk, ha nem e ténynek mint szükségképpeni végső célunknak igazságához igazítjuk.
Nincsen ennél nyilvánvalóbb valami, s így a gondolkodás princípiumainak (vezérelveinek) világánál az emberek viselkedése teljességgel oktalan, ha nem választanak maguknak más utat.
Ennek alapján ítéljünk hát azokról, akik úgy élnek, hogy eszükbe se jut az élet vége, a halál, akik gondolkodás és félelem nélkül engedik át magukat hajlamaiknak és örömeiknek, és mintha nem létezővé tehetnék az örökkévalóságot azzal, hogy nem gondolnak rá, csupán a pillanatnyi élet nyújtotta boldogsággal törődnek.

Ez az örökkévalóság azonban létezik, s a halál, amely megnyitja kapuját, és minden pillanatban ott áll fenyegetőn, óhatatlanul hamarosan abba a szörnyűséges, elkerülhetetlen helyzetbe hozza őket, hogy vagy megsemmisülnek, vagy boldogtalanok lesznek, anélkül hogy sejtenék, melyik lesz sorsuk e két örökkévalóság közül.
Íme, milyen szörnyű következménnyel jár ez a kétely. Örökké tartó nyomorúság fenyegeti őket; ők pedig; mint, ha nem érdemelné meg a fáradságot, elmulasztják megvizsgálni, vajon csupán olyan vélekedés-e, amilyeneket roppant könnyen és hiszékenyen fogad el a nép, vagy azok közé tartozik, amelyek minden homályosságuk ellenére is nagyon szilárd, jóllehet nem látható alapokon nyugszanak. Így aztán nem tudják, vajon igazság-e vagy tévedés, sem azt, vajon erősek-e vagy gyengék a bizonyítékok. Ez utóbbiak ott vannak a szemük előtt; ők azonban oda se hederítenek, a dolog nem ismeretében döntenek, és minden szükségeset elkövetnek ahhoz, hogy ha rákerül a sor, bajba jussanak, várva, hogy majd a halál órájában dőljön el a kérdés, ám ennek ellenére roppant elégedettek ebbéli állapotukban, ezt nyíltan meg is vallják, s ráadásul még hivalkodnak is vele. Lehetséges komolyan gondolkozni e kérdés fontosságán anélkül, hogy elborzadnánk az ilyen hóbortos viselkedés láttán?
A tudatlanságba való ilyenfajta belenyugvás szörnyűséges valami, ezért kötelességünk érzékeltetni hóbortosságát és ostobaságát azokkal, akik benne élik le életüket, szemük elé tárni, hogy tévelygésük látványával győzzük meg őket: Mert akik úgy döntenek, hogy ekkora tudatlanságban éljenek maguk felől, s még csak nem is igyekszenek tisztán látni, így okoskodnak: “Nem tudom”

-- keresztény gondolatok

Nincs hozzászólás to “Pascal: Életbe-vágón fontos kérdés”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)