Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Pilinszky János: Fordulat

Pilinszky János: Fordulat

31 július 2011

Szépségem mindent meghalad.
Hallgatásom: aknamező

Kiszolgálsz, mégis én vezetlek.
Olyan erdőbe érkezünk,
hol mindent el kell vesztened.

Akkor talán még el is tűröm,
hogy megérints. Különben
visszatérünk a tükör elé, és
csak nézzük egymást.

Se ház, se fésű, se tükör,
se erdő, honnét visszajöttünk.
Gyönyörű vagy. Minden szépségem
kiihatnád egy kortyintásra.
Fuldoklok, mint a színig telt pohár.
Megfésüllek. Ezüst hajad.

Szépnek találsz ma is. És mindörökre.

Mit kellene tennem ahhoz,
hogy ne nézzük örökre egymást?

*

Szépségünk mindent meghalad.
Olyan erdőbe érkeztünk,
hol mindent el kell vesztenünk.

Átölellek és átölelsz.
Soha többé, soha többé
nem tudunk földet érni.

Azontúl együtt alhatunk.
Nem értem, mitől vagyunk szépek?

1974

-- vers

Nincs hozzászólás to “Pilinszky János: Fordulat”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)