Rajnai Lencsés Zsolt: a-Hős Lombardozzi búcsúja Panama kisasszonytól

Rajnai Lencsés Zsolt: a-Hős Lombardozzi búcsúja Panama kisasszonytól

Elfáradtam.
Elfáradtam mostohább feledet lelkemben
folyton szépre festeni…

Elfáradtam várni, és kedved ringó
szeszélyét örökkön figyelni…

Belefáradtam konok hallgatásodba,
és feladom.
Mert amit művelsz, az nem jó, és nem út
a teljességhez, hanem pusztulás,
– köszönöm, kihagyom!

Alázatomat, rajongásomat,
boldog veled-röppenésemet
bevégzem,
és többé nem csak nem írok,
de nem is gondolok rád, – érzem.
Csak így menekülhetek megvető némaságodtól,
és sok ezer tarka furcsaságodtól.
Ha észbe se veszlek többé,
ha lelkemben szertefoszlasz köddé…

Hiszen gondolatom,
mely felőled szállana,
mindig csak vádolna, vagy áldana,
attól függően, ahogy
éppen: kedved, szavad, vagy tetted
a bolondját járatja velem…
Itt és most van vége,
Ég veled, hallgass hát örökre!
Én is hallgatok rólad és felőled,
s egy valódi hősnek engedlek át téged,
aki ezt jól viseli,
mi több: szereti.

Téged mától,
elbocsát magától,
fortyogva bár, de szeretve,
a jót s a rosszat is feledve:
a-Hős Lombardozzi.

2010.03.05.

 

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!