Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: A kabátom

Rajnai Lencsés Zsolt: A kabátom

27 február 2013

Emberek jönnek és mennek.
Egyet elejtek, mások elejtenek.
Sorsok integetnek,
s felszisszen bennem
a jajdulat.

Mert fodor a felszín,
halott a mély.
Tömeg a felszín,
magány a mély.
A “lenn” van egyedül,
a sokaság “fenn” derül…

Néha felszippant a különös,
mert álmodni jó.
Máskor a kétely, mi hírbe hoz,
virágokhoz vonz.
Őket értem én.

Kerülöm a tömeget,
elkerül a tömeg.
Kerülöm az embert,
elkerül az ember is.
Kifut céljaim közül a kaland.
Mi dolgom a mában?
Mért ragadnék a létben és kinek?

Sikít a csengőszó,
és hurok himbál odafenn.
Az fent libben,
de lent itt benn
lüktet s ütemre vibrál,
parancsot vet és diktál
a kényszer.

Téged kereslek,
de magamat sem találom.
Taps és nevetés körültem.
“De kérem! Én még alig örültem!”
– kiáltoz bennem a lélek…

Eszmékhez érkezem.
Várnak.
Eszméktől távolodom.
Megátkoznak.
Cseng és vibrál a csendület,
s a toporgó lendület
Nap hevében jő, mert álom hajtja,
és nincs benne rendület…

Fenn fény ragyog,
lenn éj sodor.
Feszengek közönyödtől,
mialatt sír a gitár.
Árulás lappang csatamezőn…

Lilike meghalt…
Rejtőzöm a versben,
mint búza a langyos tejben.

Egyedüllét.
Ó Ember, egyedül légy!
De szakíts időt a zenére!
Mert lágy blues altatja kínom.
Ver, verdes, mint a szívverés.
És taktusra dobban.

Hordom  sorsom  némán mint kabátot.
Angyalok kellenének,
de nincsenek angyalok.
Tündérek kellenének,
de tündérek sincsenek.
Hercegek kellenének,
de az utolsó egy kígyómarásba halt bele.

Mit keresek itt?
Se angyal, se tündér, se herceg…
Igaza lehet Schopenhauernek:
a lét az, aminek nem lett volna szabad megtörténnie.

2007. január

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: A kabátom”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)