Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: A teraszon

Rajnai Lencsés Zsolt: A teraszon

20 december 2014

meztelenseghez

A Mester gyakran volt öltönyben és nyakkendőben, miközben a lány egész meztelenül… Ezen a reggelen is! Elegánsan öltözött, a teraszon ült, ám a nő ruhája nem volt más, mint tulajdon bőre! A férfi időnként felállt, körüljárta a lányt, pillantásokat vetett reá, majd visszaült. Beszélgettek egészen jelentéktelen semmiségekről, mégis átjárt a levegőn a szexus.

“Izgató – gondolta magában a lány -, hogy bőröm találkozik a szemével, hogy mélyen védtelenségembe lát… Az, hogy a lelkem bőrbe- s húsbazárt talizmán, amit már nem rejt szemei elől semmi! Izgató, hogy az ing, meg az öltöny halkan suhog, mikor körülöttem jár, – egész lúdbőrös leszek e hangoktól…”

Mert igen! A Mester átható pillantásokat vetett a nőre, miközben folyamatosan beszélt, csak beszélt hozzá, úgy téve, mintha nem érdekelné, hogy a lány meztelen, és enyhén széttárt combokkal ül vele szemben, s időnként megborzong a kiszolgáltatottságtól, s ez az érzet – látható módon – végig is fut a térdein, a hasa alján és a mellein…

A teraszon nyári reggel ébredt pár órája még, enyhén hűvös volt, s a kiskabát is elkélt a férfin, az ifjú amazon mégse fázott, szerelem fűtötte őt, de azért mellbimbói ég felé keményedtek, hogy a vágytól-é, vagy a lenge hűvöstől, nem tudom, de azt igen, hogy ezekre a szép halmokra a Mester távolságtartó kimért pillantásokat vetett, s egészen úgy tett, mintha semmi különös nem volna abban, hogy hosszú meztelen combokkal, kibontott keblekkel és teljesen csupaszon ül előtte egy karcsú hölgy a tágas vörös fotelban, ő pedig talpig felöltözve magyaráz neki valamit a napi gazdaság jelentéktelen útvesztőiről, mintha csak előadást tartana egy vállalati konferencián negyven üzletember előtt.

A nő, először kissé szégyellte magát, de utána egyre kevésbé, sőt, izgalmasnak tartotta e furcsa játékot… Néha elmosolyodott, máskor figyelmet imitált, vagy csak bólogatott a Mester okfejtésein, sőt, egy idő után átvette rövid időre a mentális fölényt, mikor egészen kitárta szép combjait bátran, s figyelte, hogy a Mester pár pillanatra hogy akad meg a gondolatfuttatásban, s fekete szemei mint siklanak alá a hasán, s mint szelídülnek meg egész békés módon a Vénusznak ama dombján, mely az ő ágyékán emelkedik elő a húsból, – csókra, ölelésre, törődésre vágyón… Már kicsit sem szégyenkezett, sőt, a férfi elejtett tekintetét kereste, és már nem félt a vele való találkozástól, mert a különös szerep amit játszottak, szenvedélyeket ébresztett lelkében.

A Mester hamar visszatalált vezető státuszához, s mondta a nőnek, hogy tegyen úgy, mintha csak otthon és egyedül volna. A lány félénken engedelmeskedett, de a férfi – mintha észre se vette volna, hogy látótere alsó horizontjában folyton a nő köldöke és szemérme bukkannak elő – szárazon és unalmasan folytatta tovább monológját, s ez a mímelt hűvösség még inkább ajzotta hősnőnk latens, vadmacska vágyait…

Néha azért volt egy kis párbeszéd is, ilyenkor komótosan társalogtak, de már rég nem csak a szó, hanem a bőr és a szövet nyelvén is… A nő bőre meg a férfi inge, a nő combjai és a Mester ruhája furcsa nyelvet beszéltek, a magassarkú fekete cipő és a két szép fülbevaló pedig semmit se rejtett el az amazonból, de – és ez egészen nyilvánvaló volt! – merőben más habitussal beszéltek a hús gerjedelmei, a melleken és combokon férfitekintettel összecsorduló érzetek, no meg a száraz, hűvös szellem érveire reflektáló lány időnként felröppenő szavai.

És így telt el az egész nyári reggel… A férfi időnként felállt, körbejárta a nőt, s beszélt hozzá tovább… A lány meg érezte ruhájának enyhe légmozgását mikor elhalad mellette, vagy megkerüli őt. A teraszon néma csönd volt, csak a párbeszéd zenéje hullámzott, vibrált, és az öltöny szárainak egymáson-csusszanása hallatszott időnként egy-egy lépésnél, amint sír a szövet és dúdol a meztelen léleknek…

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: A teraszon”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)