Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: Áprilisi tréfa

Rajnai Lencsés Zsolt: Áprilisi tréfa

2 április 2013

teremtesA Jóisten elfáradt műve szépségét csodálni… Elfáradt látni a háborúkat és a hitetlenséget, és úgy gondolta nyom egy resetet a rendszeren, – mely maga a világ… Végül is, ha így tenne  – töprengett – ki tudná meg? Na jó, jó, persze, ígért ezt-azt ennek meg annak…. Örök életet, üdvösséget, boldogságot stb. De ha egy gombnyomással eltörölne mindent, vajon ki tudná meg?

Na igen persze, de erkölcsi törvények is vannak, és ilyet azért még sem tehet Ő sem, ha jó és igaz, mert nem csaphatja be összes teremtményét egy szempillantás alatt! De Isten, a “Szerető Jóság” azt is tudta, hogy halandó teremtményei nem érthetik meg az ő végtelen bölcsességét, sem tetteinek morális összefüggéseit! Hiszen, ha az emberek értenék az Ő erkölcsiségét, nem botránkoznának meg dőre elméjükkel azon, hogy Isten, az emberi vétkek miatt az állatok szülési fájdalmait (is) megszaporította… És azon sem, hogy az emberek vétkei miatt állatvilágot fojtotta vízbe a vízözönkor, ha igaz a bibliai történet… És azon sem, hogy 1500 éven keresztül állatok vérében fürdött Izrael, az Ószövetségi áldozati rendszer idején, az  emberek vétkei miatt, és hogy azt a szerencsétlen bűnbakot is ezért kellett a pusztába zavarni, hogy aztán ott, nyomorult módon szomjan haljon szegény, még akkor is, ha esetleg ez (mármint az egész ószövetségi áldozati rendszer) Jézus Krisztusra, mint áldozati bárányra mutatott előre, aki önszántából magára veszi és elveszi a világ bűneit… Az ember dőre elméje nem érti ezeket – morfondírozott magában a Jóisten -, mert, még ha igaz is az áldozati rendszer és tényleg Krisztus áldozatára mutatott előre, akkor is, az állatok nevében a balga emberi ész ezt kérdezi: “de mi közünk az egészhez, Uram? Ezek szerint mi csak olcsó eszközök lennék? S ha egy morális visszásságot megengedünk, vajon nem kél-e nyomába ezer másik is? Hisz az ész nem mondhatja-e  (ugyanezen az alapon), hogy Isten, lehet, hogy nem is az embert akarja megmenteni, hanem a bukott angyalokat, és ezért, nem is az állatokat dobja oda ártatlanul az emberek vétkei miatt az emberekért, hanem az embereket dobja oda a bukott angyalok bűnei miatt a bukott angyalokért (és mindezen közben a Biblia, mely az ellenkezőjét állítja, a bukott angyalok szemfényvesztése és hazugsága csupán, melyet Isten azon az alapon tűr el nekik, hogy mi, emberek úgyis csak eszközök vagyunk egy felsőbbrendű “jó”-ban, a bukott  angyalok megmentésében), amit mi úgysem értünk?”

Az ember – gondolta tovább a Jóisten -, ilyen ostobaságokon filozofál (ah! gaz-hitetlen hiábavalóság, filozófia a neved!), és saját gáncsoskodó dőreségében nem érti miért kellett az Úrnak a kánaánita népek ártatlan csecsemőit kiirtania (Izrael kardja által), holott azok nem vétkeztek? Az ész nem érti miért kellett apák és az anyák bűnei miatt kardélre hányattatniuk a kisgyermekeknek, holott nyilvánvaló: ezek a népek 420 évet kaptak Istentől a megtérésre, azért, hogy ne végezzék így (felégettetve és kardélre hányattatva), de nem tértek meg, hanem tovább folytatták gonosz tetteiket, és ezért jött rájuk ítélet! Az ostoba ész nem érti eme szent dolgokat – gondolta a Jóisten -, hanem tovább felesel, és konokul kérdez: “a csecsemők mit tehettek arról, hogy szüleik annyi gazságot követtek el, hogy Izrael Istene ítéletet hajtott végre rajtuk? És különben is: nem lehetséges, hogy inkább örökbe kellett volna fogadni őket (és nem gonosz szüleik után küldeni őket a halálba), és azután helyesen felnevelni őket az egyetlen igaz Isten nevében?” Ó balga ész – tűnődött tovább a Jóisten a filozófusok szánalmas érvein – hát nem érted, hogy ezek a népek a 420 év alatt végleg elfordultak az eredendő jóságtól, a lelkiismeret örök szavától, és megcsontosodtak, megkeményedtek saját gonoszságaikban? Hát nem érted te gáncsoskodó filozófus, hogy eme népek szíve annyira sötét volt már, hogy utódaikba is csak ilyen rossz hajlandóságokat örökíthettek? Nem érted, hogy ha azok a gyermekek – ha megnőttek volna – ugyanolyan gazemberek lettek volna, mint a szüleik és ezért kellett meghalniuk?

És az ész valóban nem érti ezt, mert továbbra is azt kérdezi makacs dőreséggel: (1) hogy lehet elítélni bárkit is azért, amit még el sem követett? És még azt is: (2) hogy lehet eleve kárhozatra/pusztulásra rendelni egyeseket, ha Isten a szeretet? Mert ha jól meggondoljuk – gondolkodik tovább csacska eszével a filozófus -, (3) ez késleltetett predesztináció, mert ti. egyes emberek (a felmenők) vétkei miatt olyan géneket örökölnek mások (a leszármazottak), amelyekkel már eleve, csakis a kárhozatra (örök halálra, vagy szenvedésre) van esélyük… És az ész – továbbá – azt sem érti, hogy (4) Isten, ha Ő a tökéletes jóság, hogy adhatja egyes emberek örök sorsát más emberek (a szülők és felmenőik) döntéseinek kezébe? Vagyis: hogy, és miért születhet valaki úgy, hogy már esélye sincs az üdvösségre mások vétkei miatt? (5) Igazságos világ ez? – kérdez ilyesmiket  balga szívének sötétségében (Róma 1,21) – a filozófus…

A Jóisten ezeken mélyen eltűnődött kozmikus szobájában, majd egy keserű sóhaj szakadt ki belőle: ah, gáncsoskodó filozófusok, talán azt gondoljátok olyan könnyű Istennek lenni? Hát mért nem látjátok be nyúlfarknyi eszetekkel, hogy azoknak a csecsemőknek úgy volt a legjobb, ha lekaszabolják őket? Miért gondolkodtok ilyen bután? Miért nem hisztek csak inkább, hogy ez így volt jól, és kész? Avagy nem tudjátok, hogy az igaz ember hitből él? (Róma 1,17) Miért nem hiszitek, hogy “Isten jóságos” – és kész? Miért fárasztotok további balgaságokkal, olyanokkal például, hogy miért kellett a kánaániták állatait is lemészárolnom a zsidók által? Hát nem értitek, hogy azért, hogy jelezzem: ez nem zsákmányszerző háború, hanem szent ítélet? Nem látjátok, hogy ez nem a rablásról szólt, nem a zsákmányról, nem a javak megszerzéséről, hanem az ítéletről, arról, hogy minden gazember így végzi majd, aki meg nem tér? Mért fárasztotok engem az állatok “érveivel”, azzal, hogy azt mondjátok: ők nem tudnak vétkezni (hisz erkölcsi ítélőképességük nincs), s mégis tűzben és kardtól haltak meg ártatlanul? Hát nem látjátok, hogy az én útjaim kifürkészhetetlenek, és hogy az én csodálatos és nagyszerű gondolataim magasabbak, mint ég a földnél? (Ézsaiás 55,9) De ha már nem látjátok, legalább hinnétek!

És e ponton a Jóisten annyira belefáradt a filozófusok gáncsoskodásaiba és az emberek hitetlenségeibe (és mert tudta, hogy tettének nincs és nem is lehet semmilyen következménye), odahajolt a reset gombhoz, és méltóságteljes ujjal  megnyomta azt.

Ez volt a világtörténelem legmulatságosabb és legbizarrabb áprilisi tréfája, hiszen mindenki belehalt e viccbe egyetlen szempillantás alatt…

Ezután a Jóisten nekilátott, hogy a következő – immár hétszázhetvenhetedik – teremtésmodelljét megteremtse, s első dolga volt, hogy a hit-operátort, mint kozmikus változót maximumra csavarta, hogy a leendő teremtményei jobban higgyenek, és anti-filozófus-receptorokat szórt szét az eljövendő világmindenségben, hogy senki ne zavarja össze buta kérdéseivel az őszinte hívek töretlen hitét Ö benne, Isteneben, a tökéletes Jóságban, ha már az igazság mértéke a hit, és az igaz ember hitből él! (Credo, quia absurdum – Hiszem, mert képtelenség /Tertullianus/)

Majd az Úr azt mondta (miután befejezte hétszázhetvenhetedik teremtett világát): – Elvégeztetett, íme minden igen jó!

Bp. 2010.04.01.

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

2 Comments to “Rajnai Lencsés Zsolt: Áprilisi tréfa”

  1. Nagyon szellemes írás, gratulálok. Csak a minap fedeztem fel az Ön oldalát – nagyon tetszik. Tisztelettel: Pekár Tibor

  2. Köszönöm, nagyon kedves! Tisztelettel, Rajnai Lencsés Zsolt

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)