Kezdőlap » Nincs kategórizálva » Rajnai Lencsés Zsolt: Az erotika művészete (Harmadik rész)

Rajnai Lencsés Zsolt: Az erotika művészete (Harmadik rész)

17 július 2015

000(Fotó: Csergő András)

Egy részlet a lírából:

–  Érzéseimről azért nehéz beszélnem, mert a testem és a lelkem is belső gyönyört szomjaz, ám mindkettő másképp éli meg azt! Ilyen lehet a szerelem? Nem tudom… De a lelkem nem úgy szomjas terád, mint a testem, hanem téged akar, – a gondolataidat, az érzéseidet, a személyiségedet! Viszont a testem is reád vágyakozik, mégis mást kíván belőled, mint a lelkem, – az ölelésedet, a tapintásodat és a csókjaidat! A lelkem, tisztán a mosolyodat, ám a testem, csak forrón a szád! A szívem, a hangodnak szavát, de a húsom, mindenedet, az izmaidon át! Énem, érző pillantásodat, a törzsem viszont, csak makacsul, hímtagodat! A lelkem mindig elmerülne benned, alakzatom mégis arra vágy’, hogy az ágyékod merüljön el bennem!

 
 
– Szépen mondod, folytasd…
 
– A lelkem végtelen jóságot és tisztaságot érez, de a testem csak lángot, kéjt és gyönyört! A szívem önálló életet él és érez, de a testem csak érzékiséggel gyötör! Minden sejtem behatolást követel és lüktető húst, meg forróságot, eret, izmot és magot! De a lelkem csak a szívedben járna, akkor is, ha te nem vagy ott! Az eszem, sohasem tud elszakadni tőled, a gondolataim is jönnek-mennek, szállanak felőled, és minden érzésem hozzád tér csak vissza, de ágyékom, mohón, a falloszod dobbanását issza!
 
– Ne hagyd abba, tovább…
 
– A szívem és a testem másképp lángol érted! Érted? Az egyik tiszta és magasztos, de a másik buja és olthatatlan! Az egyik reggeli napfény, s érzem, a horizont tőle gyúl pirosra, de testem csak üst és katlan, gyönyört levedző virág, lüktető vagina! És mást se akar, mint hogy kitöltsd, s a húsom felvegye a formád, de a lelkem olyan, mint jóságod, szavad, a beszéded és a szád. A szívem, a mosolyodra, a gesztusaidra és minden kis hangocskádra vágyik, de ami a bugyimban van, ha csak tereád gondol, tüzel máris és tőled ázik!
 
– De ez normális! – szólt a férfi. – Mindkettő mi vagyunk! Hisz’ van testünk meg lelkünk!
 
– Tudom, de mégis bánt, hogy hiába, hogy a szívem oly’ tisztán akar téged, ha a testem ily’ tisztátlan-mocskosul! S a lelkem hiába, hogy szép szerelmet akar, ha a testem csak bőszen falni és harapni vágy’ vadul! Látod? A lelkemre oly’ büszke vagyok, de a testem, egész’ a szégyenbe hoz!
 
 
– De hát Zila, bennünk van a mocskos és a magasztos is! És a mocskos se mocskos, ha véle senkinek se ártunk! Mert a gyönyör még nem szennyes és nem mocskos, attól mert vad és szenvedélyes! Csak a maga nyelvén beszéli el testünk amit él és érez! Így van ez jól, higgy nekem!
 
A Mester kortyolt egyet a borból, majd folytatta:
 
– Minden ember hordoz magában valamit a végtelenből, és a párját keresi! Ez a szerelem? Lehet! Vagy a szerelem utáni vágy? Lehet! Vagy csak egy társtalan kiáltás? Én nem tudom! De azt tudom, hogy társunkat keressük olthatatlan vággyal, s míg meg nem leljük őt, nyughatatlanok vagyunk! Cserepes ajkú lázas szomjúság ez, testünk-lelkünk erre szomjas, csak máshogy! Mert a szívünk arra vágyik, kivel azonosan érez, kiből újjáteremtheti magát, akivel közöset alkothat magából, s akivel be akarja tölteni a világot! De a testünk is ezt érzi, csak saját nyelvén adja tudtul nékünk! Ölelkezni, csókolni, szeretkezni….
A műnek itt még nincs vége! Ha elolvasnád az egészet, kattints az alábbi linkre!

Az erotika művészete (3. rész)

Nincs kategórizálva

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: Az erotika művészete (Harmadik rész)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)