Kezdőlap » - F I L O Z Ó F I A » -- ELMEFILOZÓFIA » Rajnai Lencsés Zsolt: Azonosság-elmélet

Rajnai Lencsés Zsolt: Azonosság-elmélet

21 október 2010

I.

Az azonosság-elmélet alapgondolata az, hogy a mentális állapotok egyenlők az agy fizikai állapotaival. Ez a gondolat nem új, mert nyomaiban Hobbes és Gassendi, két XVII. századi filozófus már érintette, de fogalmi implikációjának gondos kidolgozására az 1950-es évektől kezdődően került csak sor.

Ha felületesen szemléljük az azonosság-elméletet, hasonlóságot vélünk felfedezni közte és a tulajdonság-dualizmus között, ám fontos megkülönböztetni a kettőt, ugyanis a tulajdonság-dualizmus szerint a mentális állapotok a fizikai agy nem-fizikai tulajdonságai, az azonosság-elmélet szerint viszont, a mentális állapotok azonosak az agy bizonyos fajta fizikai állapotaival. Az implikáció a másik irányban nem feltétlenül áll, vagyis lehetnek olyan agyi állapotok, amelyek semmilyen mentális állapottal nem azonosak.
Az azonosság-elmélet tehát a mentális állapotok mibenlétével kapcsolatban fizikalista elméletet kínál.

Tegyük fel a kérdést: milyen értelemben azonosak a mentális állapotok az agyi állapotokkal?
Egyesek szerint (p. J.J.C. Smart szerint) ugyanabban az értelemben, amelyben azt mondjuk pl., hogy víz azonos a H2O – val, vagy a villámlás a légkör elektromos kisüléseivel stb.

Ezek az analógiák két okból jelentősek.

(1) Az, hogy a víz azonos a H2O – val, nem állapítható meg átlagos érzékszervi megfigyeléssel, de a kifejezések jelentésére irányuló reflexióval sem. Ugyanígy: az az állítás, hogy ”a mentális állapotok egyenlők az agyi állapotokkal”, sem állapítható meg közönséges megfigyeléssel, és nem igazolható pl. a ”hit” és a ”kéregállomány” kifejezések jelentésére irányuló reflexión keresztül, hanem olyan filozófiai állítás, mely attól nyer plauzibilitást, hogy az agytudományok előrehaladása az agyműködés fokozódó megértését eredményezi.
(2) Az azonosság-elmélet típusazonosságot állít mentális és agyi állapotok között, s hogy ezt jól értsük, be kell vezessük a típus- és a példányazonosság közötti distinkciót. Nézzünk egy példát: a ”Vuk” című könyv pl. egy olyan típus, amelynek több példánya is van, hiszen az ezt a címet viselő egyedi könyvek (legyen szó akár az 1972-es, színes-illusztrált kiadásról, vagy az 1984-es, fekete-fehér illusztrációkkal díszített kiadásról) mind a ”Vuk” című könyv (mint típus) példányai. Ezek a tárgyak (könyvek) egy bizonyos szempontból azonosak egymással: ti. ugyanannak a típusnak a példányai, röviden tehát: típus-azonosak. Most vegyünk példának okáért egy személyt, mondjuk Orbán Viktort. Ez az ember a Fidesz Magyar Polgári Párt elnöke, ezért, ha Orbán Viktort hallgatom, akkor egyben a Fidesz elnökét is hallgatom, hiszen Orbán Viktor példány-azonos a Fidesz elnökével.

Az azonosság-elmélet szerint a mentális állapotok típus-azonosak (és nem példány-azonosak) bizonyos agyi állapotokkal.

Például a fájdalom típus minden egyes példánya a c-rost-tüzelés típusának egy példánya, vagyis a fájdalom nem más, mint c-rost-tüzelés. (A példa agykutatási szempontból nagyon durva leegyszerűsítéssel él, de illusztráció céljának megfelel.)

II.

Most lássuk mit mond az azonosság-elmélet a hat plauzibilis állításról, amelyet bevezető tanulmányunkban részleteztünk.

1. Bizonyos mentális állapotokat a világ állapotai okoznak. (Például: fáj a lábam, mert rajzszögben állok; hiszem, hogy egy csésze kávé van előttem, mert látásommal érzékelem a csésze kávét stb.)

– Ha az azonosság elmélet igaz, akkor ez az állítás annyit tesz, hogy azokat az agyi állapotokat, amelyek az azonosság elmélet szerint azonosak bizonyos mentális állapotokkal, a világ állapotai okozzák. Az idegtudományokban folytatott kutatások jó okkal szolgálnak arra, hogy azt higgyük: a világ állapotai agyi állapotokat okoznak. Például a látásélmények által kiváltott agyi folyamatok igen részletesen feltárhatók és leírhatók.

2. Bizonyos mentális állapotok cselekvéseket okoznak. (Pl. (1) Vágyom egy csokira, + (2) úgy hiszem, hogy a hűtőben van a kedvenc csokim, ezért (3) kinyitom a hűtő ajtaját.)

– A hétköznapi tapasztalat milliószor megerősíti azt a feltevést, hogy bizonyos agyi állapotok cselekvéseket okoznak, de az idegtudomány is alátámasztja mindezt. (Az ún. ’motoros kéregállomány’ azonosítása).

3. Bizonyos mentális állapotok más mentális állapotokat okoznak. (Pl. (1) hiszem, hogy 2-án van fizetésnap, + (2) hiszem, hogy ma van másodika ezért (3) hiszem, hogy ma kapok fizetést.)

– Ha a mentális állapotok valóban agyi állapotok, akkor az a tény, hogy bizonyos agyi állapotok más agyi állapotokat okoznak, alátámasztja azt az állítást, hogy bizonyos mentális állapotok más mentális állapotokat okoznak. A nagy feladat azonban az, hogy a mentális állapotok közötti racionális viszonyról is számot tudjon adni, de e kettős magyarázó feladatnak (kauzális és racionális viszony) eddig leginkább (a később kifejtésre kerülő) komputációs elmélet felel meg legjobban, ezért ezen a ponton az azonosság-elmélet hátrányba kerül.

4. Bizonyos mentális állapotok a világban lévő dolgokról ”szólnak”. (Pl. az a hitem, hogy a Mt. Everest 8484 m magas, az Everestről szól (arra vonatkozik) és úgy jeleníti meg [reprezentálja] az Everestet, mint ami 8484 m magas.

– Lejjebb látjuk majd, hogy egyes reprezentáció-elméletek egész jól összeegyeztethetők az azonosság-elmélettel.

5. Bizonyos fajta mentális állapotok szisztematikus kölcsönviszonyokban állnak bizonyos fajta agyi állapotokkal.

– Az azonosság-elmélet triviális módon összeegyeztethető ezzel az állítással.

6. Bizonyos mentális állapotok tudatosak.

– Nos ezen a ponton az azonosság-elmélet nagyon gyengén szerepel. Vagyis: a tudatosság komoly kihívást jelent számára (a többi szemponttal jól, vagy legalábbis tűrhetően összeegyeztethető).

III.

Érvek az azonosság-elmélet mellett

Egy komoly érv szól mellette: az agy károsodásainak empirikus kutatások által nyújtott bizonyítéka

Arról, hogy az emberi agy egy-egy területe milyen feladatokat lát el (mi a funkciója), tudományos ismeretet lehet szerezni olyan emberek vizsgálatán keresztül, akik valamilyen agykárosodás folytán képtelenné válnak bizonyos fajta mentális műveletekre, vagy ilyen műveleteik jellege megváltozott. Nézzünk egy konkrét esetet.
Az 1840-es években hatalmas vasútépítések folytak az Egyesült Államokban. Ennek során robbantóbrigádok tüntették el az építkezés útjából a nagyobb sziklákat. A módszer a következő volt: lyukat fúrtak a sziklába és gyutacsot helyeztek bele, majd puskaport öntöttek rá és a gyutacsot meggyújtották. Ez után mindenki fedezékbe rohant, a sziklatörmeléket kézzel eltakarították, és a műveletet addig ismételték, amíg az útvonalat meg nem tisztították a sziklától.
Phineas Gage egy vasútépítő brigád vezetője volt. Az ő feladata volt a puskapornak a lyukba való beletömködése, mely célra több mint egy méter hosszú és kb. 6 kg súlyú vasrudat használt. A tömítésre használt vége tompa volt, a másik vége hegyes.
Egyik nap szörnyű baleset történt: A tömítő rúd a sziklának nekiütődve valószínűleg szikrát csiholt, a puskapor idejekorán felrobbant és a robbanás felröpítette a rudat, mely áthatolt Gage bal arcán és agyának elülső részén, majd a koponyájának a tetejét is átfúrva távozott. (Némi távolságra a helyszíntől meg is találták). Szinte felfoghatatlan módon Gage túlélte a balesetet. A személyisége azonban alapvetően megváltozott. A baleset előtt munkatársai ”hatékony és rátermett” emberként jellemezték, a baleset után azonban gondatlan és felelőtlen lett. Emiatt brigádvezetői állását sem sikerült megtartania, később súlyosan alkoholizálni kezdett és igen fiatalon elhunyt.
Phineas Gage szomorú esete meglepő bizonyítékkal szolgált arra, hogy korreláció van egy bizonyos mentális folyamat (az impulzusok feletti ellenőrzés) és az agy egy bizonyos területe (az elülső homloklebeny) között. Miközben az azonosság-elmélet teoretikusai számos részletkérdésben nem tudják megjósolni az azonosság pontos mikéntjét, Gage esete (és a hozzá hasonló esetek) erősen alátámasztják elképzelésüket. E ponton vegyük észre, hogy, ez az érv nagyon erős érv a szubsztancia-dualizmussal szemben (mármint az ellen, hogy van az embernek egy testtől függetlenül létező (örök, vagy halandó) lelke), jóllehet nem mér végzetes csapást a szubsztancia-dualizmusra. Nagyon meggyengíti ugyan a szubsztancia-dualizmus állásait, de képviselői, még mindig gondolhatják azt, hogy a lélek, ”itt a testben”, a testtel szoros összefüggésben létezik valahogy, s ha a test sérül, a sérülés korlátozza a lélek lehetőségeit, megnyilvánulási formáit is.

IV.

Érvek az azonosság-elmélettel szemben

Az ellenérvek két fő csoportba sorolhatók.
Az első csoport a megkülönböztethetetlenek azonosságának leibnizi elvére hivatkozik, a második, a típus-azonosság és példány-azonosság közötti különbségre.

Nézzük az elsőt:

A víz típus és a H2O típus között a típus-azonosság viszonya áll fenn: ha a víz 100 C fokon forr, akkor a H2O is; ha a H2O vezeti az elektromosságot, akkor a víz is. Hasonlóképpen, ha a fájdalom c-rost-tüzelés, akkor a fájdalom bármely tulajdonsága a c-rost-tüzelésnek is tulajdonsága, és viszont. Következésképpen, ha a fájdalomnak tudunk találni olyan tulajdonságát, amely nem tulajdonsága a c-rost-tüzelésnek, vagy fordítva, akkor az azonosság-elméletet falszifikáltuk.
A filozófusok különböző ilyen tulajdonságokat vetettek föl. Nézzünk példákat:
(1) a fájdalmamnak megvan az a tulajdonsága, hogy pl. a lábamban van, a c-rost-tüzelésem azonban nem a lábamban, hanem az agyamban történik
(2) a fájdalmam éles, a c-rost-tüzelésemről viszont nem mondhatom, hogy éles
(3) a c-rost-tüzelésemnek van frekvenciája, ugyanakkor a fájdalmamnak nincs.
(4) a fájdalmat átélni egy bizonyos érzés, ti. fáj. Ez is egy tulajdonsága a fájdalmaknak, az, hogy a ”fájásuk”, a ”fájó voltuk” valamilyen, de erről a milyenségről nehezen gondolható el, hogy egy idegsejt elektromos tevékenységének tulajdonsága legyen.

Ezek az érvek mégsem okoznak komoly nehézséget az azonosság-elméletnek, hiszen elég jól megfelelhetők. Íme:

(1) Az azonosság-elmélet érvelhet amellett, hogy a fájdalmam, szigorúan véve, nincs a lábamban. Az agyi állapot, mely azonos a fájdalmammal, a fejemben van, és ahelyett, hogy azt mondanánk, ”a fájdalom a lábamban van”, azt kellene mondanunk, hogy “lábban-lévő fajtájú fájdalmam van a fejemben”. Vagyis: bizonyos fajta agyi állapotom lábban-lévő fajtájú fájdalommal azonos, más fajta agyi állapot kézben-lévő fajtájú fájdalommal azonos, stb. Ezt az érvelést meg is erősíti az un. ”fantom-fájdalom” jelensége. Azok a balszerencsés embertársaink, akik valamilyen okból elveszítik valamely testrészüket (pl. láb-amputáció folytán), gyakran számolnak be arról, hogy fájdalmat éreznek a hiányzó testrészükben! Ezek a fájdalmak olykor kínzóan erősek és nagyon nehezen kezelhetők. Ebből kiderül tehát, hogy a fájdalom nem a lábban stb. van, hanem ezek az emberek egy bizonyos agyi állapotban vannak, amelyet korábban úgy jellemeztünk, mint amely azonos a lábban-lévő fajtájú fájdalommal.

(2) Élesség. Az azonosság-elmélet itt azt mondhatja, hogy az érv túlságosan szó szerint veszi az ”éles fájdalom” kifejezésben az ”éles” szó jelentését. A kifejezés nyilvánvalóan metaforikus. Az, hogy éles fájdalmunk van, annyit tesz, hogy olyan fájdalmunk van, amely egy bizonyos érzés, és ez nem azt jelenti, hogy kés-szerű fájdalmunk van. Az azonosság-elmélet képviselője azt mondhatja, hogy: az éles fajtájú fájdalmak azonosak egy bizonyos fajta agyi állapottal, míg a lüktető fájdalmak egy bizonyos más fajta agyi állapottal azonosak. Stb.

(3) Frekvencia. Az azonosság-elmélet képviselője erre azt mondja, hogy meglepő felfedezést tettünk: a fájdalmaknak van frekvenciájuk. Gondoljunk arra, hogy az azonosság-elmélet tudományosan felfedezett azonosságokat állít, pl. azt, hogy a villámlás elektromos kisülés a légkörben. Ha ez az azonosság valóban fennáll, akkor a villámnak (elektromos) feszültsége van. Manapság ez nem hangzik meglepőnek, de kétszáz évvel ez előtt meglepő lehetett. Hasonlóképpen a pszichológia és az idegtudomány ismertségének mai szintjén sokan furcsának találják, hogy a fájdalomnak frekvenciája van, pedig a tudomány felfedte, hogy van neki.

(4) Fájás. A tudatosság problémája tényleg komoly gondot okoz az azonosság-elmélet számára. Igazából erre, nincs is kielégítő válasza.

Most nézzük az ellenérvek második csoportját: Típus-azonosság és példány-azonosság

Érvek merültek föl azzal szemben, hogy az azonosság típus-jellegű. Az érvhez most is elegendő egy gondolatkísérlet, de ténylegesen vannak olyan biológiai ismereteink, amelyek fényében empirikus valószínűséget is tulajdoníthatunk neki.
A kérdés: lehetséges-e, hogy bizonyos fajta élőlények érezzenek fájdalmat, ugyanakkor a szervezetükben ne legyen agy, vagy az idegrendszerükben ne legyenek c-rostok? Ha kiderül, hogy vannak ilyen organizmusok, akkor a fájdalom és a fizikai állapot, amellyel azonos, csak bizonyos fajtán (speciesen) belül állhat fönn. Ugyanez az érvelés szilikon-chip-agyú földönkívüliekkel is végigvihető, akikben a fájdalom szilikonchipek bizonyos fajta tevékenységében realizálódnak. A fájdalom különböző fajta organizmusokban különböző fajta fizikai állapotokkal típus-azonos. A fájdalom ”többféleképpen realizálódik”, így a típus-azonosságokat kénytelenek vagyunk speciesekre (fajtákra) korlátozni.
Legalábbis valószínű azonban, hogy egy adott speciesen belül is vannak releváns különbségek az egyedek között. Pl. Gábor azt hiszi, hogy az Eiffel-torony Párizsban van, és Tóni is azt hiszi, hogy az Eiffel-torony Párizsban van. Mindkettőjük fejében ’tárolva van’ egy példánya annak a hitnek, hogy az Eiffel-torony Párizsban van. Valószínű azonban, hogy az a mód, ahogyan a példány Gábor fejében van tárolva, kicsit eltér attól a módtól, ahogyan Tóni fejében van tárolva. Jó okunk van azt hinni, hogy kettőjük agyának anatómiai felépítése nagy vonalakban megegyezik, és hogy az információtárolás mechanizmusa is nagy vonalakban megegyezik, de mi okunk van azt gondolni, hogy az utolsó minuciózus részletig menően is megegyezik? Sokkal plauzibilisebb azt gondolni, hogy az a mód, ahogyan egy bizonyos hit tárolódik valakinek az agyában, függ attól, hogy milyen más információ tárolódik már az agyában. Ez pedig, tudjuk, egyénenként igen változó, hiszen pl. a szóban forgó hittel összefüggésben és attól függetlenül is eltérő hiteik vannak.
Egy analógia: ugyanaz a fájl hogyan tárolódik az egyik hard diszken és hogyan a másikon. Az egyiken lehet, hogy ”egyben van”, a másikon lehet, hogy szétszórva.
Ez a jelenség is a többféle realizáció példája, de ezúttal már egy bizonyos speciesen belül. Ilyen megfontolások egyes filozófusokat arra bírtak, hogy még a korlátozott típus-azonosság elméletét is elvessék és azt mondják, hogy legfeljebb annyit állíthatunk, hogy minden egyes mentális állapot-példány azonos egy bizonyos agyállapot-példánnyal: ez a példányazonossági elmélet.

Ma már többé-kevésbé konszenzus van abban a kérdésben, hogy az azonosság-elmélet eredeti formájában nem tartható, és legfeljebb a korlátozott típusazonossági elméletet tartják még védhetőnek, de a legerősebb pozíciói, úgy tűnik, már csak a példányazonossági elméletnek vannak (és ne feledjük, a tudatosság problémája továbbra is megoldatlan az azonosság-elmélet számára).

V.

Reduktív és nem-reduktív fizikalizmus

Az azonosság-elmélet további fontos kérdése, hogy értelmezhető-e úgy, mint ami a mentális állapotokat visszavezeti (’redukálja’) fizikai állapotokra, vagyis azt állítja-e, hogy azok nem egyebek, mint fizikai állapotok (az agy fizikai állapotai), vagy sem.
A ’redukció’ kifejezés pontos értelmezése maga is filozófiai probléma. A következő két értelemben szokás redukcióról beszélni. (1) elméletek közötti (’interteoretikus’) redukció; (2) Ontológiai redukció.

(1) elméletek közötti redukcióról beszélünk akkor, amikor sikerül kimutatni, hogy egy elmélet levezethető egy másik elméletből.
Az elméletek közötti redukcióra közhelyszerű gyakorisággal felhozott példa a klasszikus termodinamika elméleti visszavezetése a gázok kinetikus elméletére. A klasszikus termodinamika a gázok viselkedését azok hőmérsékletének, nyomásának és térfogatának terminusaiban írja le. A gázok kinetikai elmélete a gázok viselkedését a gázmolekulák mozgási energiájának és hatásainak terminusaiban írja le. A levezetést ún. ’áthidaló törvények’ segítségével érik el, mely törvények az egyik elmélet terminusait azonosítják a másik elmélet terminusaival. Például egy adott gáz nyomását gázmolekulái átlagos kinetikus energiájával azonosítják.

(2) Ontológiai redukcióról beszélünk akkor, amikor kimutatjuk, hogy ami két különböző jelenségnek látszik, az valójában egy és ugyanazon fajta jelenség. Más szóval időnként sikerül típus-azonosságokat megállapítani. A klasszikus példa itt az, hogy a víz nem más, mint H2 O. A víz típus-azonos a H2O -val, és az a felfedezés, hogy a víz H2O, lehetővé tette a víznek H2O -ra való ontológiai redukcióját.

De vajon miért mondjuk azt, hogy a vizet redukáltuk H2O-ra, és nem fordítva, a H2O-t vízre? Ezt a meggyőződésünket az az általános megfontolás igazolja, hogy a kémia tudományának fogalmi szerkezete olyan komplex, és olyan nagyfokú általánosítást lehetővé tevő fogalmi szerkezet, hogy jelenségek sokkal szélesebb körével tud elméletileg elbánni, mint ’a víz tudománya’, vagyis egy olyan tudomány, amely csupán a vizet vizsgálja. Ezért és ebben az értelemben a kémiát alapvetőbbnek (fundamentálisabbnak) mondhatjuk.

Az azonosság-elmélet egyik itt vizsgált változata azt állítja, hogy mentális állapotok és agyi állapotok között típus-azonosságok vannak. Vagyis a pszichológiában talált fajták (típusok) és az agytudományokban talált fajták (típusok) közötti ontológiai redukciókat állít. Az azonosság-teoretikus továbbá azt állítja, hogy ha sikerül felfedeznünk a megfelelő áthidaló törvényeket a pszichológiában talált fajták és az agytudományokban talált fajták között, akkor a pszcihológiát interteoretikusan visszavezethetjük az idegtudományra. A fizikalizmusnak ezt a válfaját ezért reduktív fizikalizmusnak nevezik.
Ezzel szemben a példányazonosság-elmélet nem-reduktív fizikalista elmélet. Mivel tagadja, hogy típus-azonosságok vannak mentális és agyi állapotok között, ezért és ennyiben szembehelyezkedik az ontológiai redukcióval, és azt is tagadja, hogy az interteoretikus redukció lehetséges. Mivel a mentális állapotok sokféleképpen realizálódnak, nem lehetségesek egyszerű áthidaló törvények, amelyek a mentális állapotokat agyi állapotokkal kötnék össze.

{A tanulmány Dr. Bánki Dezső filozófus “Elmefilozófia” kollokviumára épül, amely 2006 tavaszán hangzott el az ELTE Btk. Filozófia szakán.}

-- ELMEFILOZÓFIA

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: Azonosság-elmélet”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)