Rajnai Lencsés Zsolt: Egy álom

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy álom

Mentális terek rajzanak

korláton innen és túl.

Ne kelts fel álmaimból!

Horpadásnyi jókedv tipeg

szívemen törékeny lábon,

hagyd még, hogy vigyen,

csak vigyen tovább az álom.

Mert arcod sóhajomba’ leng,

száraz füstként csókol, kereng,

bennem bújik meg és földereng…

 

Ócskavasak hunyorognak

otthonos fénnyel itt lenn,

álmodom, tudom, de ne kelts még fel!

Hisz vesszőnyi fák domboldalról

nyújtóznak az égre,

és békésen beszélnek a dalról,

hogy hajadba költözött a csend,

s a puhán réveteg

vágy, mint idelátogató

tudatja velem,

hogy lényed sosem

lesz szívemben zárt ajtó…

 

Arcod, álmomban, idelenn,

egyre a lélegzetembe leng,

száraz füstként ül rám, mereng,

és elbújik bennem, – de földereng!

 

2010.08.06.

 

>> Összes kategória <<
>> Vissza a Főoldalra! <<