Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: Életfolyam

Rajnai Lencsés Zsolt: Életfolyam

25 november 2012

Véges akaratával végtelen vágyak tövében ült
szűkös lehetőségei határán, sorvadó izmokkal,
csontjai sajdulásában rémültté aszalódott szívvel,
mint kés hegyén baromfi, mit levágni visznek,
ócska-tehetetlen közönyök, sikolyok és félelmek
reszketési közt állattá kuporodott benne a lélek,
olyannyira, hogy sár-jelmezén alig tündökölt át az Ember.

Vállait ígéretek terhei nyomták; Istent kereste, de
a semmit markolta halk koldussá szelídülve,
és mikor könnyeit megunta (és mert szükség élni)
Múzsát keresett művészetéhez (a költészethez),
de a Múzsák addigra mind kihaltak, s utódaik
botló földi lányok bőrébe bújtak telve fogyatkozással,
hazugsággal, gonddal-fájdalommal, és a művészet,
mint utolsó mentsvár (a tudomány haszontalansága után),
mint pislogó gyertyabél fakó-világtalan világát
így szórta szét kósza, halódó célok közt némán.

Néha még felcsapott benne a fiatalos hév és
lelkesedés, hogy adjon, alkosson, érjen és érleljen,
de ahogy az idő falta életét, mint érett holdat a
hajnalhasadás, úgy lett egyre elhagyatottabb,
halkabb és szelídebb, s úgy érte be egyre kevesebbel
(de azt nagy-nagy örömmel), és végül azt hiszem
szertefolyt és visszaáradt a Mindenbe egy világtalan
éjszakán, mint tengervíz, melyet a Nap kap fel, hogy
visszaadja azt a forrásnak, hogy csergőn-csörgedezve
kezdjen mindent legelölről…

2010.04.12.

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: Életfolyam”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)