Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: Feldolgozni valamit, vagy szőnyeg alá söpörni?

Rajnai Lencsés Zsolt: Feldolgozni valamit, vagy szőnyeg alá söpörni?

19 november 2012

Sokszor hangzik el: “ezt még fel kell dolgoznom…” Ilyenkor valami lelki dologról van szó, és valami szomorú, rossz ügyről, hiszen, ha öröm ér minket, vagy boldogok vagyunk, nem szükséges feldolgozni, elég csak átélni, megélni!

De vajon mit jelent feldolgozni egy kellemetlen eseményt, egy rossz történést, egy fájdalmas, szomorú dolgot? Természetesen, amíg van még mit tenni ellene (hogy ne történjen meg), addig meg kell tenni (s nem feldolgozni kell!), s ha már nincs, akkor is lehet kárpótolni (magunkat, vagy a károsultakat) valahogy, de most nem erről a részéről akarok írni a dolognak, hanem a feldolgozás folyamatáról…

Feldolgozni valamit, azt hiszem, más, mint “szőnyeg alá söpörni”. Mert ez utóbbi eltemet mindent és feledkezni akar, az előbbi viszont bátran szembe néz a dologgal, és átformál valamit, valamivé. Azt hiszem ez a különbség! Feldolgozni valamit, idő kell, vagyis az idő az első számú tényező. A második, a lélek munkája. Ilyenkor az ember át- meg átgondolja a dolgot, vagyis, sokszor gondol rá, sokszor fut neki, sokszor érzi át a történteket, az összefüggéseket, az okokat és a részleteket. És megpróbálja a lelkét valamilyen nyugvópontra juttatni, olyan érzelemhez, amely stabil és békés. Valahogy megbékél az ember, elfogadja azt ami történt, felmenti a vétkeseket (önmagát is, ha kell), jót feltételez a másikról, ha pedig önmaga gonosz volt (vagy felelőtlen, vagy csak mulasztott), tanul belőle, és a jövőre nézve terveket, célokat jelöl ki magának. Az új tervek, új reményt adnak azután neki, és a múlt sem lesz már olyan súlyos, – szép lassan megbékél az ember…

Van az a mondás, “ne azt sajnáld, hogy elveszett, hanem annak örülj, hogy megtörténhetett”. (Mármint annak örülj, hogy az elveszett dolog jó része megtörténhetett, és hogy a rossz részéből tanulhattál.)

Persze nagy munka feldolgozni valamit… Mert fáj. Mégsem szabad szőnyeg alá söpörni, mert előtör majd máshol, máskor, egy nem várt időben és helyen, és mintegy védtelen áldozatként ér minket a legrosszabbkor. Fel kell dolgozni, de nem szabad elveszni se a fájdalomban, mert az meg lehúz és összeroppant. Hanem, ha élni akarunk, megbékélt pontra kell vezessük szívünket a sötét, rideg fájdalomból! Fel kell dolgozni, de nem szabad “túldolgozni”, túlságosan belesüppedni a kínba! Amikor fáj az újra- és újragondolás, mindig úgy kell letenni a gondolat fonalát, hogy pozitív következtetést vonunk le abból, és megpróbálunk hinni is abban! Valahogy felmenteni, megokolni, megérteni, megbékélni, elfogadni azt, ami ért minket, s erősebbé válni tőle, majd új magot vetni jó talajba (vagyis: jó és elérhető célokat a megbékélt szív talajába), és hinni, hogy a termés gazdag lesz és áldott, és az aratás örömteljes. Nem könnyű feladat… De, ha minden nap egy kicsit jobban és jobban megközelítjük ezt a célt, idővel egészen gyakorlottak lehetünk ebben… És közben telik az idő, mely alatt lelkünk folyamatosan rögzíti a pozitív eredményeket, ahova a gondolatterápia által mindig és mindig eljut. Azokra a megbékélt állapotokra gondolok, amelyek a feldolgozás folyamán a részpontokon újra és újra előállnak, és ezek egyre erősebbek lesznek, míg az idő közben “teszi a maga dolgát”. Mert az elme egyre kevésbé emlékszik már tisztán csak a rossz érzelmi velejárójára, hanem, inkább, az egyre erősödő következtetések levonására figyel és emlékszik. Így az érzelmi paletta lassan “átszíneződik”,  és békés érzelmei lesznek a szívnek, ha az agy  arra gondol amit feldolgozott. Ezért az idő nem csak passzív tényező, nem csak “majd idővel felejtesz” toldalék, hanem aktívan regisztrálja is az érzelmi átalakulást! De ugyanígy lehet fordítva is! Ha nem a feldolgozás felé haladunk, vagyis nem a megbékélés irányába mozdítjuk el a szívünket, akkor az idő nem barát, hanem ellenség, mert hónapok és évek alatt a fájdalom, vagy a harag csak mind erősebb és fokozottabb lesz!

A legfontosabb tehát ebben a kérdésben az, hogy akarjuk-feldolgozni ami fáj, s ne a kínt mélyítsük el azáltal, hogy fenntartjuk a haragot, vagy a szenvedést (sőt, állandóan növeljük is azt, mikor rágondolunk a feldolgozás – fent leírt módjának – hiányában!), vagy ami fájó, azt a szőnyeg alá söpörjük…

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: Feldolgozni valamit, vagy szőnyeg alá söpörni?”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)