Rajnai Lencsés Zsolt: Gyufaskatulyába zárt…

Rajnai Lencsés Zsolt: Gyufaskatulyába zárt…

Mennyi sors integet, tűnődik lomhán.
Egy az életünk, és zárt világ tudom.
Te ezt kaptad, én azt, elfogadni kell,
s megbékélni jámborul a nagy úton.

Látom, nézem sorsodat; nyújtom kezem.
Részvéttel hajlok tehozzád, értelek.
Gyufaskatulyába zárt cserebogárként
megannyi létünk csak vakon szédeleg.

Emberöltők jönnek-mennek, költőnk sír,
érzi tömegeknek jajveszékes sírját,
koszorút fon a sárga telihold is,
sírokra hint le gyöngyöt, tömjént, mirhát.

 

2014. július

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!