Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: Hórihorgas

Rajnai Lencsés Zsolt: Hórihorgas

31 október 2012

Hajlott hátú, hórihorgas ember,
méla-búban, szomorúan
magában áll.

A fák csendben, dermedt-mozdulatlan
erőben, tótágast állnak,
mint a gondolatok.

Bágyadt avar pihen némán,
elhalón, sírok közt,
álmodón.

Holtak alusszák örök álmuk
öntudatlan-koporsóban,
halkan.

A süllyedt kis temető,
miként a Teremtő,
méltósággal-érinthetetlen.

A hajlott hátú, hórihorgas ember
kifeslik a vidámat-kereső világból,
– mert könnyes.

Elméje sebzett gondolatokkal teli,
akár tótágast összedobált rémek,
de csöndes.

Az avar puha széle megbillen a szusszanó szélben,
s egy levél a sírpadka széléhez
libben.

A Hórihorgas, csak áll és néz,
szólni nem tud, de mit is szólhatna
és kihez?

A világ, a temető kertjén túl
cseng-bong, zajong,
– de kong.

És hol vannak az Emberek?
Mert emberek vannak, de Emberek,
– sehol.

Halottak kinn és benn,
temetőn innen és túl.
Megnyugtató?

Gyászt hord ki- s be a szél.
Bentről holtak álmodó szusszanását,
kintről ricsajos üresség butaságát.

A magas test lehajlik, sír széléhez ül
a “magány-rezzenéstelen” csendben,
mint a falevél.

Tótágast álló gondolatok, hórihorgas zokogás,
kapukon beszűrődő gépesített jókedv,
és holtak.

Hívogat a halál. A megnyugvást kínáló,
valódi békét ajánló,
vidámságtól elfeledettség.

Holtak országa: falakon túl és innen,
föld felett, és benn a földben
itt lenn.

Kusza gondok a sötétlő csöndes avaron.
Halotti virrasztás, a föltámadás reménye.
S dobpergés, tánc, odakintről.

2003. szeptember vége

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: Hórihorgas”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)