Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: Kimetszett pillanat

Rajnai Lencsés Zsolt: Kimetszett pillanat

27 november 2012

Elterül rajtam az idő
ódon súlyával,
rám nehezedő
lanka bújával,
s terelő
pásztorként,
lágy-terülő
álmok
és talányok
fövenyén
hajt,
maga mögött
hagyva port, ködöt
és zajt.

Emlékek peregnek,
magukhoz vonzanak,
nyomomba erednek,
karjaikba fonnak,
és fájó-rongyruháját
leveti ezernyi emlék,
majd felölti ünneplője
rezzenéstelen csendjét.

Valami messzi réveteg
nyugalom
telepszik meg a téveteg
tudaton.
Messzi is, szent is
a perc,
amely rám lel.
Mintha hulló, fénylő
arany konfetti képzete,
átható érzete
szólítana vissza,
abba a tiszta
megbocsátott légbe,
akár egy égbe
hullt
múlt
emléke.

Távoli, szent a pillanat és csöndes.
S az emlék, mi fájó volt és könnyes,
most dermedt ezüst fényben ég,
érzésem egészét
rabul ejtvén,
hűsítve a kínt
melyet akkor élt meg
(s most kicsinyt
fellobbantva újra az egészet),
oly révületbe ragadván
engem,
hogy hajdani
rongy-fájó valóját,
majdani
jövőben sóvárgóvá
tette.

Mi egykoron fájt
és égetett,
most a hiány
sóvárgó képzete
mellé rekesztett,
kába,
zárt-egész világ
mozaikába,
egy kimetszett múltdarab
tört szilánkjába.

Nem múlik, s kutatom okát,
hogy honnan tört rám
e kósza révület,
a régen halottnak hitt
émelytő szédület,
mely feltölt bánattal,
de energiával is,
sírással,
de megtisztulással is,
megsemmisüléssel,
de lebegéssel is.

Már a pillanat fogja kezem,
ő az, ki írja a versem,
mely a múltból itt ragadt.
Ő az, mi bontja
és súlyával lerontja
a múlt s jelen közt húzódó színfalat.

S én csak nézem, körül járom,
minden oldalról vizsgálom,
nem akarván, hogy eltörjön,
ügyetlen ujjaim között,
s szétfolyjon a valóság megelevenedő
tört üvegcserepei közt.

Hogy mi történik velem? Nem akarom
tovább gondolni,
inkább csak hanyagon
fontolatlanul fontolni,
s gyönyörködni, e múltból kimetszett,
csak úgy emlékeim közül kitetszett
állóképem eleven
ideájában,
és nem kívánom ellene lelkem vértezni,
sőt, meg sem akarok érkezni
a mába.

Körülöttem pillanatok szaladnak,
de a kép áll.
Iramlik az idő, bár mozdulatlan
csókkal forr össze ajka
múlt a jelennel,
s az állóképhez e rezzenéstelen
bódulatban,
hozzámerevszik a jelen
egyetlen pillanatban.

S most, mintha
más létből
folyna ritka
fénye a térnek.
Fakó-tompa színében
égve
a kiáltó csöndben,
(és nem úgy mint eddig
a kínban, vagy közönyben),
a perc önmagába zár,
mint forró kvazár,
mely áttörhetetlen,
akár a halál.

2002. március 28-29.

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: Kimetszett pillanat”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)