Rajnai Lencsés Zsolt: Meddő órán

Rajnai Lencsés Zsolt: Meddő órán

Miért írjak verset,
ha nem jön most a Múzsa,
hogy homlokomra csókolva
tündököljön rúzsa?

Csak a szót szaporítsam?
Abból van már elég!
Tűzre dobni való,
ezer dőre szemét…

Vagy álljak én is be a sorba
nagy világértelmezésekkel?
Tán másokhoz hasonló
üres lételemzésekkel?

Avagy művészieskedjem
a sznobizmus szintjén?
Tudálékos, zagyva
álokosságaim hintvén?

Esetleg frappánsan,
élesen humorizáljak?
Vagy fennhangon,
ékesen moralizáljak?

Nem teszem!
Inkább elteszem
magamat holnapra,
egy jobb napra!

Amikor a Múzsa
fénylő rúzsa
úgy lehel rám,
hogy ha nyílik is szám,
engedem, hogy szépre nyíljon,
s feszüljön, mint vessző az íjon,
a maga-magáért hangzó,
a sok mással- és magánhangzó
által gondolatba ömlő szó…

2000.

 

 

Összes kategória
Vissza a Főoldalra!

2 hozzászólás

Opos Posted on7:39 de. - jún 27, 2019

Zseniálisak a verseid örülök, hogy rájuk akadtam.

rajnai Posted on1:23 du. - Júl 16, 2019

Köszönöm szépen… Van még pár száz, majd felteszem őket… Örülök, h. tetszenek. Köszönöm!