Rajnai Lencsés Zsolt: Meddő órán

Rajnai Lencsés Zsolt: Meddő órán

Miért írjak verset,

ha nem jön most a Múzsa,

hogy homlokomra csókolva

tündököljön rúzsa?

 

Csak a szót szaporítsam?

Abból van már elég!

Tűzre dobni való,

ezer dőre szemét…

 

Vagy álljak én is be a sorba

nagy világértelmezésekkel?

Tán másokhoz hasonló

üres lételemzésekkel?

 

Avagy művészieskedjem

a sznobizmus szintjén?

Tudálékos, zagyva

álokosságaim hintvén?

 

Esetleg frappánsan,

élesen humorizáljak?

Vagy fennhangon,

ékesen moralizáljak?

 

 

Nem teszem!

Inkább elteszem

magamat holnapra,

egy jobb napra!

Amikor a Múzsa

fénylő rúzsa

úgy lehel rám,

hogy ha nyílik is szám,

engedem, hogy szépre nyíljon,

s feszüljön, mint vessző az íjon,

a maga-magáért hangzó,

a sok mással- és magánhangzó

által gondolatba ömlő szó…

 

2000.

 

>> Összes kategória <<
>> Vissza a Főoldalra!