Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: Néma félnótás

Rajnai Lencsés Zsolt: Néma félnótás

30 október 2012

Az idő, a “múló-hajló-iramló-tekergő”,
mint millió vájár, ki ereimen dolgozik,
üt és átjár, mikor marja, ássa, forgácsolja
az élet forrását bontva, és nem ácsolva,
úgy minden észbe szúrt plezúr,
zord, konok felismerés: legfrissebb
nyelvélményeim a sóhajok.
És nem is bajok szülik, csak az enyészet
lassan felegyenesedő kéje-bája,
ahogy meggörnyed bennem az élet fája.

Azért magamat mégsem adom egészen neki,
inkább a bennem szunnyadó ösztön nekiszegezi
csontos fullánkját a sok csákányütésnek, így dacos
lét a léttel harcol, izzad és törekszik, még úgy is,
hogy nyöszörög, zúzódik, zihál és öregszik.

Bár a hajdan-száz siheder, hegyes toporgás
mára csak tompa, szusszanó, igyekvő szorongás,
és benne-meg-közötte ott vagyok én, a “kérdező lét”,
a lassan oldódó, választ kolduló néma félnótás.

2010.10.01.

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: Néma félnótás”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)