Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei, -- vers » Rajnai Lencsés Zsolt: Őrangyalkám

Rajnai Lencsés Zsolt: Őrangyalkám

16 december 2011

Álmomban, mikor kinyílnak a terek,
és elbóbiskol a valóság már,
elősurran szívemből egy gyerek,
sápadt karcsú fényből, mint sáfár…

És letörli cserzett homlokomról mind
a szenvedély és a bánat porát,
kicsiny ujjával lelegyinti a kín
alvó sóhajba gyűrt bársonyát.

Azután egy neszre ül és csak néz, néz,
nagy, tiszta, szép szemével álmodón,
s míg szájamból csurran a nyál, mint méz,
a gyermek csak figyel csodálkozón…

Szőke, kék szemű, angyalszerű gyermek,
a szíve teli van velem. – Egy kislány.
És míg én róla álmodom, a szemek,
angyalarcából vigyáznak rám…

S ím ködszárnyon érkezik a hajnal…
Lassan jövök vissza, – ébredek…
Ő szájára vesz, csókol piros ajakkal,
majd eltűnik mire létre révedek…

- Rajnai Lencsés Zsolt művei, -- vers

One Comments to “Rajnai Lencsés Zsolt: Őrangyalkám”

  1. Gyönyörű ez a vers! Az őrangyal kisleány, egy kis szőke angyali szépség, akiről álmodol, s ő vigyáz reád. Kedves, lélekmelengető vers, többször elolvastam. Köszönöm!

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)