Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei, - Rajnai Tibor művei, -- próza » Rajnai Lencsés Zsolt: Rajnai Tibor száz éves lenne…

Rajnai Lencsés Zsolt: Rajnai Tibor száz éves lenne…

2012. május 2. Ma száz éve született a Nagyapám, Rajnai Tibor.

A harmincas években tíz évig szerkesztette Kolozsváron színházi- és társadalmi hetilapját.

Reggel felébredtem, és a megsárgult újságok között olvasgattam a cikkeiből.

75-80 éves  sorok ezek, – néhol a betűk már alig láthatók, pedig egy könyvbe kötve őrzöm azokat…

Négy írást választottam, amit most felteszek az Ő emlékére…

Az első egy humoros cikk, – azért, mert a Nagyapámat nagyon jellemezte a humor, és rengeteg ilyesmit írt.

A második egy vers Kolozsvárról, – mert élt-halt ezért a városért.

A harmadikat a harmincas évek politikai elnyomása hatására írta, – van ebben is (a végén)  egy csöpp fanyar humor…

Végül egy pár viccet, tréfát is felteszek. A Nagyapám ugyanis rengeteg anekdotát, humoreszket írt… Ezek azért tetszenek nekem, mert más jellegű viccek, mint a maiak… Finom báj és szellemi emelkedettség van bennük…

Rajnai Tibor: Első elemi…

I. Az apák.

(Színhely: kávéház;  idő: délután. Két apa beszélget.)

Első apa: Hallom a maga kisfia is ma ment először iskolába.

Második apa (büszkén): Rohant! Már két napja nem lehet vele bírni! Mindenáron az iskolába akart menni. Képzelje tegnap az újságot olvasta…

Első: Már tud olvasni?

Második (fölényesen): Négy éves kora óta. Magától tanulta meg a nyomtatott betűt, mint Guttenberg. Olvasta az újságot és azt mondta: “Apa, jó hogy beadsz az iskolába, legalább megkérem a tanító urat, hogy magyarázza meg nekem az Einstein-féle elméletet.”

Első: Az enyém, három éves kora óta érti. Csaknem egyidőben jött rá Einsteinnel.

Második: Az én fiamnak inkább a humor iránt van érzéke. Politikust akarok belőle nevelni. Képzelje, ma, az első nap, amikor hazajött az iskolából, így szólt: Papa mondd, mikor lesz már vakáció? Majd határozott hangon kijelentette, hogy – Az iskola tiszta csalás, mivel ki van írva, hogy “első osztály” és mégis fapadok vannak benne.

Első (epésen): Úgy látszik, hogy a kedves fia olvassa a lőcsei kalendáriumot.

Második: Elolvas az mindent, és amellett a legjobb verekedő az osztályban. A tanító ma reggel megdicsérte. Azt mondta neki: “No fiam, te úgy verekedsz, mint egy negyedik osztályos.” Ez azért van kérem, mert magánúton sokat verekedett.

II. A fiúk

(Színhely az iskola udvara. Az első elemisták játszanak és diskurálnak.)

Első fiú: Heló Péter, neked tetszik az iskola?

Második fiú: Tetszik. De a papa folyton idegesít. Mindig azt kérdi tőlem: “nem történt veled valami jó az iskolában?” Azt szeretné, ha anekdotákat mesélnék, hogy a klubban aztán elmondhassa. Ismered azokat a történeteket, amelyek úgy kezdődnek: “Képzeljétek, a fiam hazajött ma az iskolából…”

Első: Miért? Nem mesélsz neki?

Második: Dehogynem! Az összes Móricka-viccet elmondom odahaza, mintha velem történt volna. Sajnos már kifogytam belőlük. A vicclapok olyan rosszak.

Első: Azt már mondtad neki, hogy a tanító úr nem tud semmit, folyton minket kérdez?

Második: Nagyon nevetett rajta a papa, felírta a noteszébe, nehogy elfelejtse leadni, mint eredeti gyermekszájat.

Első: Ezt már ismerem. Az ilyen mesék mindig úgy kezdődnek: “nem azért mondom, mert az én fiam…”

Második: Téged is annyit szekíroznak, hogy mi akarsz lenni?

Első: Hogyne. Persze nem mondom mi szeretnék, de neked elárulom. Profi futballista. Az mindig rugdoshatja a többieket, és ezzel pénzt keres.

————————————————————————————————————

Kolozsvári ucca

(szerzője talán Rajnai Tibor, de nem biztos; ez kivehetetlen a lapból. Ezért inkább azt mondom: a szerzője nem tisztázott. Mindenesetre nagyon hitelesen ábrázolják a sorok nagyapám egykori érzéseit Kolozsvár “elrománosítását” illetően.)

Van egy ucca,
ahova én sírni járok.
Nem tudja meg senki azt,
hogy kire várok.
Van egy ucca,
ott van az én boldogságom temetője.
Könnyvirágot
hullajtok a hideg kőre.

Van egy ucca,
Cluji utca, csupa átok.
Csöndes éjjel mégis mindig
arra járok.
Ott van az én
boldogságom virágtalan temetője.
Könnyes szemmel borulok
a hideg kőre.

————————————————————————————————————

Rajnai Tibor: Mi lesz veled kisebbségi emberke…?

Az utóbbi évek regényirodalmának egyik valóban emberi dokumentumaként ható terméke ezt a címet viseli:”Mi lesz veled, emberke?”

Fallada Hans, – (akinek ez a műve egy hónap alatt 75 ezer példányban fogyott el az Egyesült Államokban, és amelyet az Universal amerikai gyár megfilmesít) – nem csak regényt, de korképet rajzolt amikor felvetette a kérdést: mi lesz a gyerekkel, aki a ma sötét zűrzavarába sodródik, mi lesz a holnap generációjával, amelynek sorsa a nélkülözés.

Bármennyire közös emberi dokumentum a könyv, a kérdést, amely címéül szolgál, talán sehol a világon nem lehet annyi kétségbeeséssel feltenni, mint szűkebb hazánkban, – Erdélyben.

Mert a legtöbb és legsúlyosabb oka az erdélyi kisebbségi állampolgárnak van feltenni a kérdést, amikor utódaira gondol: – Mi lesz veled emberke?!!!

A napilapokban sosem volt annyi keserű, regisztrálni való sérelem, mint ma. Tanár, tanító, vasutas, trafikos… Kisebbségi leépítés, névelemzés, iskolajogok megvonása stb.

A pénzügyminiszter rendeletet adott ki, hogy az összes pénzügyigazgatóságokon ezután csakis románul szabad beszélni.

Ezután nem fizethet adót, aki nem tudja román nyelven elmondani, hogy pénzt hozott az államnak…?

————————————————————————————————————

Rajnai Tibor viccek:

 

Orvosnál:

Orvos: Önnek sokat kell mozognia!

Páciens: Ennél többet lehetetlen. Én ugyanis végrehajtó vagyok!

Üzlet:

– Zsuzsi, én rájöttem, hogy maga engem rendszeresen meglop, ha bevásárolni megy. Éppen ezért én felmondok!

– Bocsánat! A naccsága téved! Én az élelmiszereket megveszem a kofáktól és újra eladom naccságának. Ez kérem nem lopás, ez üzlet!

Becsületszó:

– Jó napot Kovács úr! Azért jöttem, mert a múlt héten azt mondta, hogy ma fizet.

– Érdekes. Maga az egyetlen ember, aki még hisz nekem.

Színház:

– Igaz, hogy az idén, a kolozsvári Magyar Színházban kivétel nélkül minden este tartanak előadást?

– Inkább bevétel nélkül.

Per:

– Ön azt mondja, hogy részvétből követte el a betörést?

– Igen nagyságos elnök úr. Mert én vagyok az ügyvédem egyetlen kliense.

Biztatás:

Vőlegény: Egy hibámat azért megvallom. Sokszor ok nélkül haragszom.

Menyasszony: Ne félj, majd lesz okod!

Színésznők:

A színházi öltözőben panaszkodva meséli a fiatal szubrett:

– Ennek a Tusinak nem érdemes elmondani semmit! Hiába mondja neki az ember, hogy “diszkrét dolog”, mégse mondja el senkinek.

Házaspár beszélget:

A férj búcsúzkodik: Ha úgy alakul a helyzet, hogy éjfélre nem tudnék hazajönni, küldök neked egy kis cédulát, hogy ne várj rám.

Feleség: Fölösleges. A kis cédulát már megtaláltam a szmokingod zsebében és elolvastam.

Borbélynál:

Borbély: Jól van vágva a haj?

Vendég: Kicsit hosszabbra!

Főnök és beosztott:

Tisztviselő: Kérek két heti szabadságot.

Főnök: Nem adok, mert a jövő héten én utazom el két hónapra, és akkor majd pihenhet!

Férj és kisasszony:

– Kedves kisasszony! A tolongásban elveszítettem a feleségemet. Legyen szíves váltson egy pár szót velem, mert ha csinos nővel beszélek, azonnal felbukkan.

A strandon:

A jampec már régóta bámul egy csinos fürdőző nőt. Végre, amikor a nő kilép a partra, a jampec szolgálatkészen elé áll:

– Elmenjek és hozzam a köpenyét?

– Igen és nem.

– Ezt hogy értsem?

Menjen el, és ne hozza a köpenyem.

 

————————————————————————————————————

————————————————————————————————————

————————————————————————————————————

A mai napon Rajnai Tiborra emlékezem…

Született: 1912. május 2.
Meghalt: 1989. szeptember 27.
(Aznap lettem 22 éves.)

 

 

 

- Rajnai Lencsés Zsolt művei, - Rajnai Tibor művei, -- próza

Nincs hozzászólás to “Rajnai Lencsés Zsolt: Rajnai Tibor száz éves lenne…”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)