Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: Ricsajos haldoklás

Rajnai Lencsés Zsolt: Ricsajos haldoklás

1 december 2012

Mondd, hogyan értenéd miről beszélek, ha nem élted át amit én?
A szavakat érted, de az élmény pernyés-dohos kínját biztosan nem.

Hazudnak. A csepp kivételtől eltekintve mindig, mindenki, mindenhol hazudik.
Vagy szépít, vagy füllent, vagy torzít, vagy ígér és megszegi, – ami ugyanaz…

 Ha majd jön az öregség, szép lassan minden összefüggő kín lesz, amiből életed
elején csak puha ízelítőt kaptál. És akkor nem lesz veled senki, hogy segítsen, hogy
helyetted szenvedjen. Most sincs.

Miért hiszel folyton újra és újra az életed vásznán feltűnő emberekben?
Nem csalódtál eleget? Mért bízol? Mért hiszed, hogy az új idegen más lesz, mikor
még senki nem volt más, – mind ugyanolyan…

Hová bújhatnál önmagad elől? Gondolataid veled mennek és kínoznak tovább.
Csapdába jutottál. Gúzsba.

Hová tűnt lelkem szép virágos kertje? Kihalt, üres, hideg minden.
És mennyi szószátyár, Istenem! Ó mennyi!

A sok csúszkáló, sodródó, maga-se-tudja-mit-miért-hisz ember…
S mind okos!
Oly’ bölcsek, hogy nem tudom sírjak, vagy nevessek a sok bölcsességtől…

Egy kicsiny luk kellene aztán megbújni benn csendben. Észre ne vegyenek..
Én se lássak semmit.

Szédülök, s hallucinálok. Ijedtemben kígyót és patkányt embernek nézek…
Bennem van a hiba. Ők is szenvednek, ezért marnak belém.
Méltósággal kellene viselnem. Meleg szánalommal.
Nem megy.

Nincs időd? Ha fontos lennék, volna. Nekem rád, mert fontos vagy.

Nekem majd’ mindenki fontos, van rájuk időm. Nekik nincs. Nem jut.
Vagy csak az ímmel-ámmal mímelt ajka-biggyesztett közönyt levető látszat játszat
velük irgalmatlan szamaritánust.
Ilyenkor morzsát dobnak.
Undorító.

Hová süllyedtünk? Miért, – voltunk valaha feljebb?
A kor utolér.
Már értem József Attilát amikor azt mondja: “A kés hegyét bár anyádnak szegezd te
bátor”. Eme botrányos sor értelme: A kérdés tőrét anyád felé fordítsd, s ordítsd:
“Miért szültél mama, mondd miért születtem?”

Én a legmocskosabb bűntől mégis mentes vagyok: nem nemzettem embert e gyönyörű
világba!

A “Nagyon fáj” vers olyan, mintha én írtam volna, de csak nemrég értem.
“Hallja míg él, azt tagadta meg amit ér, elvonta puszta kénye végett, kívül-belül
menekülő élő elől a legutolsó menedéket”. De ki Uram? Mondd, kiről beszél
a költő? Azt hiszem már tudom.

Ha elejtem nem emel fel senki.
Ha szólok nem fülel senki.
Ha nem szólok rajtam gázolnak.
Ha rájuk szólok, bennem gázolnak
És folyton hazudnak, de rajtam kérik számon, ha fáj nekem.
S minden eset ugyanúgy végződik.
Mindegyik.

Nincs igaz ember csak álmaimban.
Ölünk és ölelünk. Egymást. Szeretteinket.
Nem élünk. Ricsajosan haldoklunk.

2007. június

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

One Comments to “Rajnai Lencsés Zsolt: Ricsajos haldoklás”

  1. kedves Zsolt!
    a maga környezetében sincs senki, aki a maga “lélektársa” lenne. így vagyok ezzel én is, de legalább az irodalom segíthet. az életet élni kell, a maga oldalán írja Reményik Sándor: “elfut a perc, az örök Idő várja,
    lelkünk, mint fehér kendő leng utána,
    sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.”
    az élet ilyen.

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)