Kezdőlap » - I R O D A L O M » - Rajnai Lencsés Zsolt művei » Rajnai Lencsés Zsolt: Vágyakozás

Rajnai Lencsés Zsolt: Vágyakozás

24 november 2012

Ideláncolnám magamhoz a vén időt,
hogy ne fusson, ne vigye el azokat
akiket szeretek.

Ideláncolnám magamhoz a vén időt,
hogy ne mossa ki a fejekből
az emlékezetet.

Ideláncolnám magamhoz,
hogy ne némítsa meg a szívekben
az érzéseket,

s ne tegye másban köddé, homállyá,
az elmúló szépet,
– ne hagyjon egyedül engemet.

Ki vagy te, s ki vagyok én,
ha az idő játékaként
változunk, múlunk?

És mi lüktet benned és bennem
hogy ily kétségbeesetten
szeretetért nyúlunk?

2000.

- Rajnai Lencsés Zsolt művei

One Comments to “Rajnai Lencsés Zsolt: Vágyakozás”

  1. Szeretni való ez a vers ma is… A fiamra emlékeztet… – aki hiába nyúlt a szeretetért… :'(

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)