Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Reményik Sándor: Csak halkan

Reményik Sándor: Csak halkan

19 április 2014

Csak halkan, halkan, drága, szép Öröm, remenyik
Itt lábujjhegyen járj!
Ne csábíts hangos szó-beszédre,
S teli tüdőből csengő kacagást
Te tőlem ne kívánj!

Ne felejtsd el, hogy bujdosó vagy itt,
Sötét vértek közt csillan arany-vérted,
S országom örökös Urának én
Nagy idegen-adót
Fizetek érted.

Míg bura alatt égő gyertyaként
Libegsz, drága Öröm,
Szemérmes öccse a Szomorúságnak, –
Addig tudom:
Miattad új bajba nem ütközöm.

De ha lángod nagyot nyujtózkodik,
S üvegburáját megremegteti:
A Fájdalom, az én lelkem ura
Az aranyvértes fényes idegent
Birodalmából tüstént kiveti.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Reményik Sándor: Csak halkan”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)