Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Reményik Sándor: Kagyló

Reményik Sándor: Kagyló

26 február 2012

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.

Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.

Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?

Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.

Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.

Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart

Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Reményik Sándor: Kagyló”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)