Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- érték » Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

14 december 2012

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, –
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

-- érték

2 Comments to “Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk”

  1. gyönyörű ez a VERS. van mondanivalója, minden sora kapcsolódik az előzőhöz, és egyszerűen így igaz, ahogy a költő leírta. igazán írhatnának a mai költők is hasonló verseket. Magyar Adorján: Csodaszarvas c. könyvében lehet megtanulni, hogyan kell verseket írni. én is onnan tanultam meg a rímek szabályait, a gondolatok vezetését. nem tudom mikor élt Reményik Sándor, de ő még verset írt. Arany János is mindig tanította a kezdőket csattanós kis írásaival. bár lehet ezt tanulni is, de valami gyerekkori sok versmondás kell a költői lélekhez is. köszönöm, hogy olvashattam ezeket a szép sorokat. ps-éva.

  2. Nem lehetett nem felolvasnom! Egyszerűen gyönyörű!

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)