Kezdőlap » - F I L O Z Ó F I A » -- ETIKA » --- Seneca erkölcsi levelei » Seneca: erkölcsi levele (54. levél)

Seneca: erkölcsi levele (54. levél)

seneca-003Betegségem hosszú szabadságot adott, s hirtelen rám rontott. “Melyik” – kérded. Teljes joggal kérdezed, oly jól ismerem mindegyiket. Mégis, egy kórnak vagyok szinte kiosztva – nem tudom, miért kellene görögös nevén neveznem, elég jól kifejezi a “fulladozás”. A roham nagyon rövid, s a viharhoz hasonlít, egy órán belül általában megszűnik. Hiszen ki adja ki páráját sokáig? Minden testi baj, válság átvonult rajtam: ennél egyik sem látszik terhesebbnek. Hát persze; hiszen akármi más csak betegeskedés, ez viszont a lelket hányja ki. Ezért hívják az orvosok a “halál előgyakorlatá”-nak. Mert egy napon a lélegzet meg is teszi, amivel gyakran megpróbálkozott. Gondolod, mindezt vidáman írom, amiért megmenekültem? Éppoly nevetségesen viselkedem, ha az ilyen befejezésnek úgy örülök, mintha az egészséget jelentené, mint aki azt hiszi: megnyerte a pert azzal, hogy a törvény előtti megjelenést elhalasztotta. Én bizony a fojtogató rohamok kellős közepén sem szűntem meg vidám és bátorító gondolatokban pihenést keresni. “Mi ez? – mondom. – Ilyen gyakran kísérletezik velem a halál?” Tegye csak, én már régen kikísérleteztem. “Mikor?” – kérded. Mielőtt megszülettem. A halál a nemlét; hogy ez milyen, már tudom. Az lesz majd utánam is, ami előttem volt. Ha valami kín van ebben az állapotban, okvetlenül volt akkor is, mielőtt napvilágra jöttünk; ámde akkor semmilyen gyötrelmet sem éreztünk. Mondd csak, szerinted nem tökéletlen, aki azt képzeli: rosszabb a lámpának, miután eloltják, mint mielőtt meggyújtották? Bennünket is eloltanak és meggyújtanak; a közbülső időben szenvedünk valamit, de mindkét felől mély a nyugalom. Abban tévedünk, Lucilius – ha nem csalódom -, hogy úgy véljük, a halál csak következik, noha előttünk is járt, és követni is fog. Minden, ami előttünk volt, halál. Mit számít, hogy még nem kezded, vagy már abbahagyod, mikor mindkét állapotnak a megvalósulása a nemlét?

Ilyen és hasonló bátorítást intéztem magamhoz szakadatlanul – mégpedig némán, hiszen a beszédre nem volt erőm. Azután lassanként a fulladozás lihegéssé csillapult, egyre nagyobb szüneteket tartott, visszakozott és elállt. S még most sem természetes a légzésem, hogy a fulladozás megszűnt: bizonyos kapkodást, kimaradozásokat érzek. Bánom is én, csak ne szívből sóhajtozzam. Kezességet vállalhatsz értem: nem fogok reszketni a végső percben, már felkészültem rá. Nem tervezek semmit még egy egész napra sem. Azt az embert dicsérd, utánozd, akit nem kedvetlenít el, hogy meg fog halni, noha örömöt okoz neki az élet. Hiszen mi abban az érdem: elmenni, ha kidobnak? S mégis, ez is érdem: kidobnak ugyan, de mintha magam mennék el. S ezért sosem dobják ki a bölcset, mert kidobatni azt jelenti: kiűzetni onnan, ahonnan akaratod ellenére távozol – a bölcs pedig semmit sem tesz akarata ellenére; elkerüli a kényszerítést, mert amire kényszerül, akarja is.

Élj egészségben!

--- Seneca erkölcsi levelei

Nincs hozzászólás to “Seneca: erkölcsi levele (54. levél)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)