Kezdőlap » - F I L O Z Ó F I A » -- ETIKA » --- Seneca erkölcsi levelei » Seneca: Erkölcsi levelek (26. levél)

Seneca: Erkölcsi levelek (26. levél)

28 április 2013

seneca-003Nemrég mondottam neked, hogy az öregség szeme elé kerültem; most már attól félek, hogy az öregséget is magam mögött hagytam. Más szó illik már ezekre az évekre – legalábbis e testre, minthogy öregségnek a megfáradt s nem a megtört kort nevezzük; engem az elaggottak s a véghez érkezők korába számíts. Mégis, jelenlétedben köszönetet mondok magamnak: nem érzem lelkemen az idő bántalmait, noha testemen érzem. Csak a bűnök, a bűnök szolgálói öregednek meg: ereje teljében van a lélek, és örül, hogy már nincs sok dolga a testtel. Terhének nagy részét lerakta. Ujjong és vitássá teszi számodra az öregséget; azt állítja, hogy ez az ő virágkora. Higgyünk neki: élvezze a maga előnyeit.

Azt parancsolja, hogy elmélkedésbe merüljek, s felismerjem: ebből a nyugalomból s az életmód szerénységéből mit köszönhetek bölcsességnek, mit koromnak; hogy lelkiismeretesen vizsgáljam meg, mi az, amit nem tudok, és mi az, amit nem akarok megtenni, s ha úgy tekintem, hogy valamit nem akartam, örülök, hogy nem is vagyok képes rá. Mire való a siránkozás, miféle kárt jelent, ha elfogy az, aminek meg kellett szűnnie? „A legfőbb kár – mondod – elapadni, elpusztulni, hogy jól fejezzem ki magam: szétbomlani.” Hiszen nem hirtelen dőlünk fel s terülünk a földre: sorvadunk. Minden egyes nap eloroz valamit az erőnkből. S vajon létezik-e jobb halál, mint természetes bomlással csúszni kijelölt végünk felé? Nem mintha valami rosszat találnék az ütésben s az életből való gyors eltávozásban, de a könnyebb út: lassanként visszavonulni. Én legalábbis, mintha már csak meg kellene állni a próbát, s mintha már itt lenne a nap, mely minden évemről ítéletet mond, így vizsgálom s szólítom meg magam: „Semmit sem ér, amit eddig szavakban vagy tettekben nyújtottam. Jelentéktelen mind, csaló záloga a léleknek, mindenféle csábszerbe burkolva – hogy mennyire jutottam valóban, azt a halálra bízom, döntse el ő. Így hát nem félénken készülök el arra a napra, mikor félrehányva minden kendőzést és fortélyt, magamról fogom megítélni, vajon csak szóban vagyok-e szilárd, vagy érzésben is, vajon csak színlelés és komédia volt-e mindaz dacos szavaimban, amit a sors ellen szegeztem. Vesd el az emberek véleményét: mindig ingadozik s megoszlik a két ellentétes oldal között. Vesd el egy életen át űzött kedvteléseidet: a halál készül ítéletet hirdetni rólad. Bizony, a fejtegetések és a tudós társalgás, a bölcsek tanításaiból összegyűjtött aforizmák és a művelt beszéd nem mutatják meg a lélek igazi erejét: még a leggyávábbak is vakmerően szónokolnak. Hogy mennyit értél, akkor válik nyilvánvalóvá, mikor az életeddel fizetsz. Elfogadom az ajánlatot, nem rettenek meg az ítélettől.”

Ezt mondom magamban, de gondold, hogy neked is szól. Fiatalabb vagy? Mit számít? Nem az évek száma esik latba. Bizonytalan, hol vár rád a halál – várd tehát mindenütt.

Már abba akartam hagyni, s már a záradékot kezdtem volna kanyarítani, de be kell mutatnom az áldozatot és útravalóval ellátnom ezt a levelet. Képzeld, hogy nem árulom el, honnan akarok kölcsönözni: tudod úgyis, kinek a pénzes ládáját csappantom meg. Várj egy csöppet, és majd otthonról fizetek: addig kisegít Epikuros ezzel a mondással: „Edződj a halálra” – vagy ha jobban tetszik, arra, hogy csatlakozz az istenekhez. Itt világos a mondanivaló: remek dolog beletanulni a halálba. Talán fölöslegesnek tartod azt tanulgatni, amit csak egyszer kell átvinni a gyakorlatba. Éppen ezért kell edzenünk magunkat hozzá: mindig meg kell tanulni azt, amiből nem szűrhetjük le később a tapasztalatot, hogy tudjuk-e.

„Edződj a halálra” – ez a parancs azt akarja mondani, hogy edződjünk hozzá a szabadsághoz. Ha megtanultál meghalni, elfelejtettél szolgálni. Minden hatalmon fölül állsz, legalábbis mindegyiken kívül. Mit neked börtön, őrség, bilincsek? A te ajtód szabadon leng. Egyetlen lánc kötöz meg bennünket, az élet szeretete; nem kell ugyan leráznunk, de annyira szét kell tördelnünk, hogy mikor a körülmények úgy parancsolják, semmi se tartóztasson, ne akadályozzon: készek legyünk nyomban megtenni, amit így is, úgy is megteszünk.

Élj egészségben!

--- Seneca erkölcsi levelei

One Comments to “Seneca: Erkölcsi levelek (26. levél)”

  1. Köszönöm a feltöltést, nagyon szeretem ezeket a leveleket.(és az oldalt is)

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)