Kezdőlap » - F I L O Z Ó F I A » -- ETIKA » --- Seneca erkölcsi levelei » Seneca: Erkölcsi levelek (42. levél)

Seneca: Erkölcsi levelek (42. levél)

6 október 2013

seneca-001Meggyőzött már derekasságáról az a barátod? Pedig hát olyan hamar nem válhat valaki derék férfivá, s nem is ismerhetik el annak. Tudod, kit nevezek most derék férfinak? Amolyan másodrangút. Mert elsőrangú minden ötszáz évben talán csak egyszer születik, akár a főnixmadár. S nem is csoda, hogy hosszú szünetek után támad a nagyság; közepes és a tömeg tetszésére termett dolgot gyakran hoz létre a sors, a kitűnőt viszont éppen ritkasága ajánlja.

Ám ez az ember még nagyon is távol áll attól, amivel dicsekszik. S ha tudná, mit jelent derék férfinak lenni, nem hinné
még annak magát, s talán reményét is elvesztené, hogy azzá válhat.

„De rosszat gondol a rosszakról.” A rosszak is ezt teszik, s nincs nagyobb büntetése a hitványnak, mint hogy nem tetszik magának sem, övéinek sem. „De gyűlöli azokat, akik hirtelen megszerzett mérték fölötti hatalmukat mértéktelenül gyakorolják.” Ugyanazt tenné ő is, ha ugyanaz volna hatalmában. Sok embernek rejtve maradnak hibái, mert gyengék – ha megbizonyosodnak erejükről, éppúgy vakmerőek lesznek e hibák, mint azok, amelyeket a siker már napvilágra hozott. Csak az eszközeik hiányoznak, hogy hitványságuk kibontakozzék. Veszélytelenül lehet megérinteni a mérges kígyót is, amíg dermedt a hidegtől: megvan benne a méreg, csak zsibbad. Sok embernél csak a sors kegye hibádzik, hogy kegyetlenségben, becsvágyban, élvhajhászásban a leggonoszabbakkal vetélkedjék. Tapasztalod majd, hogy ők is ugyanazt akarják; add meg nekik rá a kívánt lehetőséget.

Emlékszel, mikor valakiről azt erősítgetted, hogy a befolyásod alatt áll, azt mondtam: csapongó és állhatatlan ember, s te nem a lábát markolod, hanem a tollazatát. Hazudtam? Csak egyetlen tolla volt a kezedben, azt otthagyta és elrepült. Tudod, miféle komédiákat játszott neked aztán, mi mindennel próbálkozott, ami szükségszerűen visszahullott saját fejére? Nem látta, hogy mások veszélyeztetésével a maga vesztébe rohan. Nem gondolkodott azon, milyen terhes mindaz, amire áhítozott, még ha nem fölösleges is.

Ezért hát mindarról, amire sóvárgunk, ami felé nagy erőfeszítéssel törekszünk, be kell látnunk, hogy vagy teljesen haszontalan, vagy több benne a kár, mint a haszon. Bizonyos dolgok fölöslegesek, mások nem érik meg az árukat. De ezt nem látjuk át, és úgy rémlik: ingyen van, ami a legdrágább volt. Ostobaságunk lepleződik le, mikor úgy véljük, csupán azt „vásároltuk”, amiért pénzt adtunk, és ingyenesnek hívjuk, amiért önmagunkkal fizettünk. Nem szívesen költünk erre vagy arra, ha házunkat kell érte adnunk, ha valamilyen kies fekvésű, termékeny birtokot – de igencsak hajlandónak mutatkozunk a vásárlásra lelki nyugalmunk árán, veszélyek árán, a szemérem, a szabadság és a szabad idő feláldozása árán: olyannyira igaz, hogy nem értéktelenebb a szemünkben önmagunknál semmi sem.

Így hát minden elhatározásunkban és cselekedetünkben tegyünk úgy, ahogyan tenni szoktunk, ahányszor odalépünk egy áruját kínáló kereskedőhöz. Nézzük meg, mennyiért adja a kívánt cikket. Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent – ha megszereztük, elfogadtuk, kicsavarta kezünkből a szabadságot. A magunkéi lennénk, ha azok a mieink nem lennének.

Hányd-vesd ezt meg alaposan, ne csak mikor a nyereségről, hanem akkor is, mikor a veszteségről van szó. „Ezt bizony elveszítem.” Hiszen csak kívülről jött; éppoly könnyen fogsz élni nélküle, mint ahogy azelőtt éltél. Ha sokáig volt a tiéd, elveszíted, miután eleged lett belőle, ha nem sokáig, elveszíted, mielőtt hozzászoktál volna. „Kevesebb pénzed lesz.” Igen, és kevesebb gondod. „Csökken a tekintély.” Igen, és az irigység. Vedd szemügyre mindazt, ami őrültségbe sodor minket, aminek vesztét könnyekkel siratjuk; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés. Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtokolod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolni?

Élj egészségben!

--- Seneca erkölcsi levelei

Nincs hozzászólás to “Seneca: Erkölcsi levelek (42. levél)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)