Kezdőlap » - F I L O Z Ó F I A » -- ETIKA » --- Seneca erkölcsi levelei » Seneca: Erkölcsi levelek (50. levél)

Seneca: Erkölcsi levelek (50. levél)

seneca-002Ki-ki amennyire képes, Luciliusom: neked ott van az Aetna, Sicilia kimagasló, leghíresebb hegye – hogy “egyetlen”-nek miért mondta Messala vagy Valgius (mert mindkettőben olvastam), nem lelem a nyitját, hiszen több más vidék is okád tüzet, az alacsonyan fekvő is, nemcsak a magas (ahol ez sűrűbben fordul elő, nyilván, mert a tűz a lehető legmagasabbra tör). Mi jobb lehetőség híján megelégedtünk Baiaeval, el is hagytam megérkezésem másnapján; el kell ezt a környéket kerülni, noha rendelkezik bizonyos természeti adottságokkal, mert a fényűzés szemelte ki magának gyülekezőhelyül.

“Ejnye, hát szabad gyűlöletet hirdetni akármelyik vidékkel szemben?” Egyáltalán nem. De mint ahogy a bölcs és derék embernek egyfajta ruha jobban illik, mint a másik, s nem utál egy színt sem, de úgy gondolja, van olyan, amelyik nem fér össze a józan életmód hirdetőjével; van olyan vidék is, amelyet a bölcs vagy a bölcsesség felé tartó elkerül, mert nem fér meg a jó erkölcsökkel. Így ha visszavonulást tervez, sosem választja Canopust (ámbár Canopus senkinek sem tiltja meg, hogy józanul éljen) s még Baiaet sem: mindkettő a bűnök szálláshelye kezd lenni. Ott mindent megenged magának a fényűzés, itt – mintha bizonyos féktelenség magából a helyből áradna – még inkább szabadjára van eresztve.

Nemcsak a testnek, hanem az erkölcsöknek is egészséges környezetet kell kiválasztanunk. Mint ahogy hóhérok közt nem akarnék lakni, úgy kocsmában sem. Látni a part mentén botorkáló részegeket, a tivornyázást a sétahajókon, a zenés karénektől felvert tavakat, s mindazt, amit a törvények alól szinte elszabadult fényűzés nemcsak elkövet, hanem még ki is kürtöl – mi szükségem rá? Arra kell törekednünk, hogy a bűnök étvágygerjesztőit a lehető legnagyobb ívben kikerüljük. Meg kell edzeni a lelket s az élvezetek csábításaitól messze távol tartani. Egyetlen tél ellankasztotta Hannibált, s akit a hó és az Alpok nem szelídítettek meg, Campania langyos borogatásától elpuhult. Fegyverrel győzött, s a bűnök őt győzték le. Nekünk is háborúskodni kell, méghozzá ebben a háborúban sosem adatik meg a pihenés, a nyugalom. Elsősorban a gyönyöröket kell legyőzni – mint látod, a legszigorúbb jellemeket is elcsábították. Ha valaki felmérte a kitűzött feladat nagyságát, tudni fogja, hogy semmit sem szabad finnyásan, semmit sem szabad elpuhultan csinálnia. Mi dolgom ezekkel a melegvizes medencékkel? Mi dolgom az izzasztókamrákkal, ahová a testet kimerítő szárazgőzt rekesztik? A munka izzasszon meg. Ha úgy tennénk, mint Hannibál, hogy az események folyamatát félbeszakítva, a háborút félbehagyva csak testünk becézésére fordítanánk fáradságot, méltán kárhoztatná idő előtti tunyulásunkat mindenki – veszélyes az a győztesre is, hát még arra, aki csak útban van a győzelem felé. Nekünk ezt még kevésbé szabad, mint a pun hadijelvények követőinek, nagyobb veszély vár ránk, ha eleresztjük magunkat, nagyobb fáradság akkor is, ha kitartunk. Ellenem a sors visel háborút: semmi kedvem végrehajtani parancsait. Nem hajtom nyakam igába, sőt, amihez még nagyobb bátorság kell: lerázom az igát. Nem szabad a léleknek elpuhulnia: ha engedek a gyönyöröknek, engedni kell a fájdalomnak, engedni kell a fáradságnak, engedni kell a szegénységnek; ugyanazt a hatalmat követeli majd magának rajtam a becsvágy és a harag, ennyi szenvedély szét fog tépni, sőt feldarabol. A szabadság lebeg szemem előtt, ezért a jutalomért küzdök. Mi a szabadság, kérded? Hogy nem vagyok rabszolgája egyetlen dolognak, egyetlen szükségletnek, egyetlen véletlennek sem. Hogy méltányos harcra bírom a sorsot. Amelyik napon majd megtudom, hogy én vagyok az erősebb, a sors már semmit sem tehet. Elviseljem, mikor halálom az én hatalmamban áll?

Az ilyen gondolatokkal elfoglalt embernek komoly, szent helyet kell választania. Elasszonyosítja a lelket a nagyon is kies táj, s kétségtelenül kikezdheti valamennyire erőnket. Bármilyen utat eltűr az igásmarha, ha a durva talajon megkeményedett a patája; ha lágy, mocsaras legelőn hizlalják, körme hamar lekopik. A bátrabb katonák is a hepehupás vidékekről jönnek: lomhák a városiak meg a háziszolgák. Semmilyen munkát sem utasít vissza a kéz, ha az eke szarvát cserélte fel a fegyverrel; az első porfellegben csődöt mondanak az illatozó, kikent-kifent kezek. Ha hozzászoktál a mostohább vidékhez, megerősödik a jellemed, s a nagy vállalkozásokra alkalmasabbá válik. Liternum méltóbb hely volt a száműzött Scipio részére, mint Baiae, bukásában nem volt szüksége arra, hogy oly puhára essék. Azok is, akikre először ruházta rá a római nép sorsa az államhatalmat, C. Marius, Cn. Pompeius és C. Caesar, villákat építettek ugyan Baiae vidékén, de a hegyek csúcsára rakták. Katonásabbnak látszott, ha magaslatról szemlélik az alattuk szélesen elterülő, messzi földeket. Vedd szemügyre, milyen fekvést választottak, milyen környezetben, s miféle épületeket emeltek – meglátod majd, hogy nem villák azok, hanem erődök. Gondolod, kedve lett volna Catónak valaha is kéjlakban lakni azért, hogy a mellette elhajókázó szajhákat számlálgassa, tarkabarkára festett sajkák mindenféle fajtáját, a tavat teljesen elborító, úszó rózsákat, meg hogy hallgassa az éneklők zenebonáját? Hát nem maradt volna inkább a sáncon belül, amit egyetlen éjszaka a saját kezével épített? Mit akar egy igazi férfi, hogy álmában kardal vagy inkább csatakürt zavarj a fel?

De elég sokáig pöröltem Baiaeval – ámbár sosem elég sokáig a bűnökkel, azokat pedig, Lucilius, mértéket s határt nem ismerve üldözd. Mert nekik sincs se mértékük, se határuk. Akármelyik bűn marcangolja szívedet, vesd ki, s ha másként nem lehetne kihajítani, a szívet is ki kell tépni vele együtt. Kivált a gyönyöröket kergesd el, s őket tartsd legnagyobb ellenfelednek: mint az útónállók, akiket az egyiptomiak philétés-nek neveznek – azért ölelnek át, hogy megfojtsanak.

Élj egészségben!

--- Seneca erkölcsi levelei

Nincs hozzászólás to “Seneca: Erkölcsi levelek (50. levél)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)