Kezdőlap » - F I L O Z Ó F I A » -- ETIKA » --- Seneca erkölcsi levelei » Seneca: Erkölcsi levelek (50. levél)

Seneca: Erkölcsi levelek (50. levél)

15 december 2013

seneca-003Leveledet sok hónappal azután kaptam kézhez, hogy elküldted. Fölöslegesnek véltem hát megtudakolni a levélhozótól, mit csinálsz. Hiszen nagyon jó emlékezőtehetsége van, ha erre emlékszik! S mégis remélem: te már úgy élsz, hogy tudni fogom, mit csinálsz, bárhol leszel is. Mert mi egyebet csinálnál, mint hogy mindennap jobbá teszed magad, mindennap elejtesz valamit gyarlóságaidból, s belátod, hogy a te hibád az, amit a körülményeknek tulajdonítasz! Bizonyos hibákat ugyanis a helynek s az alkalomnak rovunk fel. Ám a hibád, akárhová mehetsz, követni fog.

Tudod, hogy Harpasté, feleségem bolondja, öröklött teherként maradt házamban. Én magam rendkívül idegenkedem az ilyen szörnyektől; ha bolondon akarok szórakozni, nem kell sokáig keresgélnem, magamon nevetek. Ez a bolond hirtelen elvesztette látását. Hihetetlen dolgot mondok neked, de igazat: nem tudja, hogy vak. Folyton arra kéri felvigyázóját, hogy költözzenek máshová. Azt mondja, a ház nagyon sötét.

Világos ugye, hogy amin vele kapcsolatban nevetünk, mindannyiunkkal megesik. Senki sem látja be, hogy fösvény, senki, hogy mohó. A vakok mégis vezetőt kérnek, mi pedig vezető nélkül tévelygünk, és azt mondjuk: „Nem vagyok becsvágyó, de senki sem élhet Rómában másképp. Nem vagyok tékozló, de a városi élet nagy költségekbe ver. Nem az én hibám, hogy hirtelen haragú vagyok, hogy még nem állapodtam meg egy bizonyos életformánál: ifjúságom az oka.” Minek csapjuk be magunkat? Nem kívülről jött a mi rosszaságunk: bennünk van, egészen a zsigereinkbe telepszik, és azért gyógyulunk nehezen, mert nem tudjuk, hogy betegek vagyunk. S még ha elkezdjük is a gyógykezelést, mikor fogjuk annyi betegség egyesült erejét megtörni? Most még csak nem is keresünk orvost, pedig annak kevesebb dolga volna, ha a bűn kitörésekor hívnánk ki. A zsenge, még nyers lelkek követnék, mikor a helyes utat mutatná. Csak azt vezetik vissza nehezen a természethez, aki elpártolt tőle. Szégyelljük a helyes gondolkodást tanulni. De szavamra, ha erre tanítót keresni szégyen, fel kell adnunk a reményt, hogy ekkora jó véletlenül belénk áradhat.

Fáradságot kell hát kifejteni, de hogy az igazat megvalljam, még a fáradság sem nagy, ha – mint mondtam – a lelkünket akkor kezdjük formálni és rendbe hozni, mielőtt még belekeményedne a bűn. De ha már belekeményedett, sem adom fel a reményt. Nincs, amit ne vívna ki a makacs igyekezet, a megfeszített, lelkiismeretes gond. Kiegyenesítheted az akármennyire meghajlított tölgyfa lándzsát; kinyújtja a meleg a meggörbült gerendákat, s természetes növésüket szükségletüknek megfelelően alakítjuk: mennyivel könnyebben ölt formát a hajlékony és minden folyadéknál képlékenyebb lélek? Mert mi más a lélek, mint bizonyos formát felvett fuvallat? Márpedig látod, hogy annyival könnyebb a légfuvallat minden más anyagnál, amennyivel ritkább.

Rossz volna, Luciliusom, ha felőlünk táplált reményeidnek gátat vetne, hogy fogva tart minket a gonoszság, hogy régóta tart birtokában; senki sem érkezik előbb a helyes gondolkodáshoz, mint a helytelenhez. Mindannyian már előre zsákmányul estünk. Beletanulni az erénybe annyi, mint kitanulni a bűnből. De annál bátrabban kell önmagunk javításához fognunk, mivel az egyszer belénk vésett jót örökké birtokoljuk, az erényből nem lehet kitanulni. Ugyanis nehezen gyökeredzik meg az idegen talajban az, aminek a talaj nem kedvez, ezért ki lehet irtani és el lehet pusztítani; hűségesen megtapad minden, ha neki való helyre kerül. Természetes az erény, természetellenesek s ellenségesek a bűnök. De az egyszer elnyert erény távozni nem képes, s könnyen őrizhető, ám a feléje vezető út kezdetben fárasztó, mert a gyenge, beteg léleknek az a sajátsága, hogy fél a járatlan úttól, tehát kényszeríteni kell, hogy elkezdje. Azután már nem keserű az orvosság. Hiszen már a gyógyítás kezdetén is élvezetet okoz. Más ír csak a felgyógyulás után gyönyörűség, a filozófia egyszerre hasznos és kellemes.

Élj egészségben!

--- Seneca erkölcsi levelei

Nincs hozzászólás to “Seneca: Erkölcsi levelek (50. levél)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)