Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- érték » Szergej Jeszenyin: A kutya

Szergej Jeszenyin: A kutya

21 augusztus 2011

Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.

Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.

S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.

Nyomába loholt a kutya –
elmaradoztak a hegyek…
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.

Amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.

A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.

S mint akinek kenyér helyett
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait…

Képes Géza fordítása

-- érték

One Comments to “Szergej Jeszenyin: A kutya”

  1. Megható történet.

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)