Posts Tagged Webmester gondolatai

Író, költő, írj…

16 február 2014

muzsaÍró, költő, írj, mire kényszerít a Múzsa!  Akkor is, ha az, amit írsz, nem hízelgő és nem szobatiszta…
Írj, mit írnál, írd le, ne csak tervezd, mert éveid elröpülnek, s oda lesz az ihlet, az erő,  meg a vágy is! Alkoss hát, hogy tudd meg, ki vagy! Hisz’ rajtad jár át mind a vándor s a földi szomjazó a Múzsák otthonába… (Rajnai Lencsés Zsolt)

Rajnai Lencsés Zsolt: Disszonáns lány

30 január 2014

vonatA vonat lassan zötyögött… A lány mellettem ült, szép hosszú haja puhán ringott vállán. Csöndes volt, mogorva és rosszindulatú.

Milyen érdekes – gondoltam -, ifjú sihederként azt hittem, hogy a nő, ki szép, az mindjárt jó is… Kamasz bolondság, naivitás!

A fejét csóválta elégedetlenül, barna haja visszaverte az est szálldosó fényeit… Ifjú lány volt; épp huszonegy éves. Évei jók és puhák, de ő kemény, s egy cseppet se jó! Hanglejtése, tekintete és megjegyzései elárulták őt.

Másfél éve utazom vele a vonaton minden este, ismerem – kiismertem őt. Néha beszélgetünk is, mesél ezt-azt, mindig valami rosszat, bántót, sértőt, cinikust…

Ó mily’ bolondok vagyunk mi férfiak, tűnődtem… Az ilyen nőkért kéne vérünk adni, szeretni őket és odáig lenni értük, csak mert szépek? Dehogy! Kár hiányuk okán könnyet ejteni is… (more…)

Hiányzó kékek, pirosak…

18 január 2014

Zs002

Hiányzó kékek, pirosak, sárgák és egyebek… Locska árnyak erdejében fakóvá kopik az Ég, és elhevernek ifjú perceim. Ideje már, hogy abból éljek, mit megtanultam, mit éveim alatt rakosgatott össze bennem a magány. A gondolkodás nem ment meg, de segít viselni a viselhetetlent… Ó belül gazdag ember, nem válsz unalom, vagy tétlenség martalékává! (RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Egy meséből…

7 július 2013

mesebol

A csillagokat vállaimra szeltem,
az út porát talpam alá vetettem,
a Hold pedig csak figyelt árva-sárgán,
s könnyezett is lényem éji árvaságán,
– de én mégse leltem meg a fényességet…

Rajnai Lencsés Zsolt: Indulat és homloklebeny (humor)

1 május 2013

A minap mondta nekem valaki, hogy a Spektrum tévécsatornán látta, hogy a nők és a férfiak homloklebenye eltérő, mivel a férfiaké – állítólag – kisebb valamelyest, vagy szűkebb, vagy ilyesmi… Azért lényeges ez, mert a friss kutatások szerint – úgy tűnik – a férfiak ezért viselik nehezebben a stresszt, s ezért lobbannak hamarabb haragra, válnak indulatossá!

Látják Hölgyeim, én mindig is mondtam ezt! Ez az oka hát mindennek! A homloklebeny! :) A szűkmarkú természet, nekünk, szegény, szerencsétlen férfiaknak alul méretezte e fontos fejkelléket, és ezért látjuk rosszabbul a világot…! :) Ez indulatunk oka és nem más! Megértést kérünk most Önöktől!! Mert mikor szíre-szóra ordítozni kezdünk, olyankor, csak a homloklebeny szélén csordul túl a buffer. :) Remélem, így már értik, kedves Hölgyeim, hogy mért járunk kocsmába, mért ordítozunk meccseken, időről-időre mért robbantunk ki világháborúkat, és zsarnokságunk mértéktelen mértéke mért tesz minket elviselhetetlenné még a magunk szemében is! Mert a lényeg egy szó: homloklebeny! :)

Akivel beszélgettem, még azt is elmondta, hogy a nők homloklebenyének is vannak káros vonásai, az tudniillik, hogy a hölgyek érzelmi memóriája sokkal erősebb mint a férfiaké, ezért minden fájdalom amit átélnek, mélyebben marad meg bennük. Vagyis – ha a hír igaz – olyan világban élünk, ahol a férfiak szűk homloklebennyel semmiségeken mérgelődnek, a nők pedig fájón megjegyzik e dőreségeket, amelyeket egyébként mi, szegény, elesett szűklebenyesek, csak az indulat galád börtönében kényszerülünk kimondani… :) (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Áprilisi tréfa

2 április 2013

teremtesA Jóisten elfáradt műve szépségét csodálni… Elfáradt látni a háborúkat és a hitetlenséget, és úgy gondolta nyom egy resetet a rendszeren, – mely maga a világ… Végül is, ha így tenne  – töprengett – ki tudná meg? Na jó, jó, persze, ígért ezt-azt ennek meg annak…. Örök életet, üdvösséget, boldogságot stb. De ha egy gombnyomással eltörölne mindent, vajon ki tudná meg?

Na igen persze, de erkölcsi törvények is vannak, és ilyet azért még sem tehet Ő sem, ha jó és igaz, mert nem csaphatja be összes teremtményét egy szempillantás alatt! De Isten, a “Szerető Jóság” azt is tudta, hogy halandó teremtményei nem érthetik meg az ő végtelen bölcsességét, sem tetteinek morális összefüggéseit! Hiszen, ha az emberek értenék az Ő erkölcsiségét, nem botránkoznának meg dőre elméjükkel azon, hogy Isten, az emberi vétkek miatt az állatok szülési fájdalmait (is) megszaporította… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Pege Ali

22 február 2013

Megelevenedő, megindító képsorok Vámos Miklós műsorában. Pege Aladár elé (a róla készült riport után) Vámos egy nyitott könyvet tol egy jazz kiskocsma asztalán. Ebbe a könyvbe riportalanyai a riport végén valami emlékfélét írnak… Pege a következőt írja:
“Kedves Miklós! Nagyon köszönöm, hogy rám is gondoltál.” Aláírás: Pege Ali.

Pege Ali hatvannégy éves zeneszerző, gordonművész. A Zeneművészeti Főiskola volt-docense. A prágai dzsesszfesztivál virtuóza a montreux-i dzsesszfesztivál legjobb európai szólistája, Liszt Ferenc-díjas érdemes művész. Ma jazz kocsmákban játszik.
Miután valaki megtalálja, s a letűnő évtizedek porlepte művészét bemutatja egy félórás összefoglalóban, Pege Aladár hálás. Ő az, aki nagyon köszöni. Ő az, aki boldog, hogy eszébe jutott valakinek.
Velük szemben ül Hobo, a másik riportalany, kinek búcsúsora az emlékkönyv-féle könyvben a következő: “Túl ezen a beszélgetésen úgy érzem a cím igaz: Két EMBER beszélget. Köszönöm: Hobo”
Az ember szó csupa nagybetűvel. Talán nem véletlenül… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A mély ember mindig többet szenved

13 február 2013

mely-ember

Túl könnyedén venni az életet felszínes dolog, és ha ez alapvetően jellemző valakire, akkor ő maga is felszínes.

Általában olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre. Nem mondom, hogy minden esetben így van, de többnyire igen. Hiszen, ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életből, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret.

Ebből fakad, hogy a felszínes és morálisan igénytelen embert nem sok minden fogja zavarni, míg a mély lelkű és morálisan igényest már sokkal több.

Magától értetődik, hogy  a felszínes így gondolkodik: “Túl komolyan veszel mindent”. S a mély, nem is fog tudni mit mondani erre, mert amit mondana, arra nem volna szükség, ha igényes emberrel állna szemben, mert akkor ő is értené a mélyebb összefüggéseket, és már nem beszélne így. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Humoros aforizmák

1 február 2013

humoros1

1. Ha magamra maradok a szívem úgy örül, mert végre értelmes társaság vesz körül.
2. Azzal a feltétellel szeretlek feltétel nélkül, hogy feltétlenül viszontszeretsz!
3. Meg akarsz menteni? Na jó, de tőled majd ki ment meg?
4. Kemény a húsod, finom a lelked. Pompás párosítás!
5. A nagyapám gyakran mondta: ha butaság, betegség és szegénység nem volna a földön, sokkal jobb lenne a világ. És még azt is, hogy kár hogy nem lehet egyesekbe tölcsérrel észt önteni. Bölcs ember volt a nagyapám. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Repedések

14 január 2013

repedesek

Együtt vagyunk és egyek vagyunk. Sokan.  Egy baráti társaságban. Céljaink, érdeklődésünk hasonló. Aktivitásunk is. Mégsem tudjuk kiben mi rejtőzik. Titkolt vágyak és célok. Még magunk előtt is.

Láthatatlan hajszálrepedések milliói futnak szét az építményen, melyet csak úgy hívunk: közösség. És idővel a repedések megvastagodnak.

Eleinte még nem látjuk, de később már igen! Egyen-egyenként. Mert szélesednek, vastagodnak, végül összetörik az épületet. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Az ideális nő és férfi (humor)

2 január 2013

idealis

Az ideális nő először is gyönyörű. Azután okos (mert csak a buta pasik szeretik a buta nőket). És még forró vérű, mert csak a buta nők hiszik, hogy az okos nők hidegek. :) Azután jóságos is, mert anya, vagy előbb-utóbb az lesz. Továbbá, ért és szeret téged, sőt, kitalálja a gondolatodat, mert annyira ismer, hogy ha elkezdesz egy mondatot, helyetted fejezi be. A vágyaidban megelőz téged, ezért akar folyton szeretkezni veled. :) Érted rajong és nem öregszik, felnéz rád és nem veszekszik. S mindig szemben áll, de nem az akaratoddal, hanem veled, hogy meg ne lásd angyalszárnyait a hátán! :) (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Feldolgozni valamit, vagy szőnyeg alá söpörni?

19 november 2012

Sokszor hangzik el: “ezt még fel kell dolgoznom…” Ilyenkor valami lelki dologról van szó, és valami szomorú, rossz ügyről, hiszen, ha öröm ér minket, vagy boldogok vagyunk, nem szükséges feldolgozni, elég csak átélni, megélni!

De vajon mit jelent feldolgozni egy kellemetlen eseményt, egy rossz történést, egy fájdalmas, szomorú dolgot? Természetesen, amíg van még mit tenni ellene (hogy ne történjen meg), addig meg kell tenni (s nem feldolgozni kell!), s ha már nincs, akkor is lehet kárpótolni (magunkat, vagy a károsultakat) valahogy, de most nem erről a részéről akarok írni a dolognak, hanem a feldolgozás folyamatáról…

Feldolgozni valamit, azt hiszem, más, mint “szőnyeg alá söpörni”. Mert ez utóbbi eltemet mindent és feledkezni akar, az előbbi viszont bátran szembe néz a dologgal, és átformál valamit, valamivé. Azt hiszem ez a különbség! Feldolgozni valamit, idő kell, vagyis az idő az első számú tényező. A második, a lélek munkája. Ilyenkor az ember át- meg átgondolja a dolgot, vagyis, sokszor gondol rá, sokszor fut neki, sokszor érzi át a történteket, az összefüggéseket, az okokat és a részleteket. És megpróbálja a lelkét valamilyen nyugvópontra juttatni, olyan érzelemhez, amely stabil és békés. Valahogy megbékél az ember, elfogadja azt ami történt, felmenti a vétkeseket (önmagát is, ha kell), jót feltételez a másikról, ha pedig önmaga gonosz volt (vagy felelőtlen, vagy csak mulasztott), tanul belőle, és a jövőre nézve terveket, célokat jelöl ki magának. Az új tervek, új reményt adnak azután neki, és a múlt sem lesz már olyan súlyos, – szép lassan megbékél az ember… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Aforizmák és rövidebb gondolatok

28 október 2012

A barátság, egymást kölcsönösen szerető, egyenrangú felek kapcsolata.

A barátság alapja a bizalom, mely kitárja kapuit a másik lénye előtt.

A barátság, a személyiség rokonsága, melyet az idő érlel és a konfliktusok tesznek próbára. Ha ezek után még mindig kölcsönös lelki vonzalom és kezdeményező szeretet köti össze feleit, valódi barátságról beszélünk.

Ha bármiből kivonod a szeretetet, az embert is kivonod vele együtt.

Minden helyénvalónak tűnik saját rendszerén belül, s a rendszerek létjogai nem függnek egymástól. Mégis, a szeretetet kell legfőbb prioritásul választanunk, mert ha nem így teszünk, önző versengéssé alacsonyodik minden un. helyénvaló létjog. (more…)

Törékeny időlovagok…

25 október 2012

Néha a szenvedéstől menekülünk… Benne vagyunk egy élethelyzetben, s a “rossztól-el” mozgás motivál minket. Ez az elsődleges, semmi más! “Bárhova, csak innen el”, – érezzük. És azután lépünk valamerre. Majdhogynem mindegy is merre, csak innen el… S ilyenkor nem látjuk az állapot napos oldalát (pedig lehet, hogy van neki olyan is), csak az árnyékost… Azután később, amikor már hónapok, évek teltek el, s már réges-rég másik állapotban vagyunk (talán ott, ahova “elléptünk”, elszaladtunk, vagy még annál is messzebb), az agy ravaszul kezd működni. Esetenként visszavágyakozik, s megjelenti a hajdani állapot napos oldalát! És akkor az árnyékosról felejtkezik el! Pontosabban, tudja, hogy volt az is, de akkor “nem érzi”. Mert az érzelmek súlya és keresztje nem nehezül már rá. S mikor elkezdi a hajdani állapot napos oldalt ízlelgetni, szépnek, vonzónak látja azt. S elfeledkezik a kérdésről: miért is menekültünk el abból? Persze nyilván sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az értelem, de még inkább az érzelmek játszanak velünk, s érzéseink azok, melyek megcsalnak minket, mint annak, hogy a hajdani valóság állapotára éreztünk rá helyesen! Hisz, ha olyan jó lett volna a hajdani állapot, nem menekültünk volna abból fejvesztve, nem éreztük volna az “innen minél előbb el!” érzést… Lám, milyen ravasz az agy, s milyen csalárd a szív… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A szerelem művészete

23 október 2012

Előszó

Valamikor 2000 környékén írtam az alábbi művet “A szerelem művészete” címmel. Ma már sok dolgot másképp írnék, mint akkor, mert a tanulmány itt-ott nyers, hiányos, elnagyolt, vagy vázlatos, máshol meg túl lelkes és naiv, vagy fundamentalista keresztény, de alapjaival, nagyjából ma is egyetértek. Azért teszem most fel újra, mert valaki kereste nálam és nem volt fenn… Kihalásztam a kukából, és feltettem, hisz annyira azért nem rossz amit akkor írtam, :) csak néhol túl vallásos, főleg az utolsó rész, de nagyjából azt is vállalom még ma is, mert a vallásosságtól függetlenül is jó gyakorlati tanácsok vannak benne… (legalábbis szerintem) (RLZs. 2012.10.23.)

Rajnai Lencsés Zsolt: A szerelem művészete

1. rész: A szerelem definíciója, jellege és célja (Bevezetés)

– alapfogalmak

Talán minden ember vágyakozik rá, hogy átélje és megtapasztalja a szerelmet.
Némely ember, aki már megélte egyszer, újra részesedni kíván belőle…

De nem csak sóvárgói vannak. Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt.

Tegyük fel a kérdést: mi a szerelem? Hogyan határozhatnánk meg?

Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás.
Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak “ideig-óráig tartó röpke élmény”.

De ezek nem definíciók.

Röviden talán a következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet:

A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex vonzalom.

A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, – mindent magába foglal. (more…)

Következő oldal »