Posts Tagged Webmester gondolatai

Ha ostobaság és rosszindulat…

19 október 2012

Ha ostobaság és rosszindulat nem volna a világon, mennyivel könnyebb lenne az élet… Könnyebb és szebb is… És mikor e kettő (ostobaság és rosszindulat) egymással párosul, olyankor a legborzalmasabb!

A hülyékből Dunát lehet rekeszteni, de a jóindulatú hülyékkel sosem volt bajom. De mikor valaki harsányan hülye, és ragaszkodik is a saját dőreségeihez, akkor bizony felmerül a kérdés: hogyan nyissunk léket a fején, és hogy tegyünk abba tölcsért, s hogy öntsünk észt a tölcséren keresztül, hogy végre felfogja saját korlátoltságát? Ó, ha ez lehetséges volna!! Mennyi ember fogná fel nagy hirtelen saját marhaságát… Mily’ kár, hogy ez lehetetlen vállalkozás! Pedig, ha ez működhetne, de sok embert állítanék be a sorba, hogy egy kis észt kapjon, sőt, magam is beállnék ott, és akkor, ahol épp hülye vagyok, hogy több legyek, értelmesebb, bölcsebb és jobb legyek, mert az értelem és a jóság, erény, és jóra kamatozik, az ostobaság viszont fogyatkozás, nem is kicsi…  A rosszindulatról meg már nem is beszélve, mert az több is ennél: az a hitványság legmocskosabbika…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Rajnai Lencsés Zsolt: A Hős…

17 október 2012

1. Hős az, aki reggel felkel az ágyból, akkor is, ha nincs miért, nincs kiért…

2. A Hős, ha a világba tekint, pesszimista, de mégis úgy küzd, mintha optimista lenne.
Ha nincs lelki békéje, folyton megteremti azt magába pillantással és bele nem törődéssel.

3. A Hősnek nincsenek illúziói, tudja, hogy végső soron (metafizikai értelemben) nem nagyon van mibe kapaszkodni, vagy csak alig, s az is bizonytalan. A legkülönfélébb hívők és hitek elfogadói között vállain cipeli a hitetlen magányt. Nem kevély, csak nem hisz megalapozatlan hitekben. Szereti és cselekszi a jót; és ezt magáért a jóért teszi. Vallásos, vagy ezoterikus hite nem lévén, a jóért cserébe semmit nem vár.

4. A Hősnek nincsenek illúziói. Tudja, hogy a világ nem jó, de vágyik rá, hogy az legyen. Szeretné úgy hinni, hogy egyszer majd jó lesz. Reménykedik Isten létezésében, de hinni nem tud benne. Csak vágyik rá, hogy legyen, azért, hogy remélhesse: van, aki szeret minket és törődik velünk. (more…)

Úgy imádlak hétfő…

15 október 2012

Úgy imádlak hétfő! Te, aki újra serénységre nevelsz engem, dologra és iparkodásra, ó mennyire szeretlek!! :) Hisz a lomha-tespedt vasárnap után újratanítod nékem a nemes munkát és a fáradalmakat, amitől azután igaz vitéz lehetek szívemben ismét, mert a munka rámutat lelkem holmi-léha, lusta gyöngeségeire!! :) Ragyogj hétfő, ó ragyogj örök fénnyel!! Hiszen csodás, fáradtan, hajnalba’ kelni, és álmos, csipás szemeimet egész délelőtt dörzsölgetni a munkahelyemen!! S valóságos kincs, a hétvége tobzódó fáradalmait kipihenni nálad, ó hétfő, mert jóllehet a munka fáraszt, nemesít, acélosít, és a céda-romlott hétvége nyomait áldott módon megtisztítja, én mégiscsak megpihenek öledben ó hétfő!! :) Bárcsak minden nap Te lehetnél, bárcsak mindig hétfő lehetne!! :) (RLZs)

Rajnai Lencsés Zsolt: Elé kell menni a dolgoknak…

10 október 2012

Bölcs lehet elébe menni a váratlannak. Ha felkészülünk az eshetőségekre, ha nem érnek felkészületlenül a bajok. Persze mindent nem tudunk kivédeni. És az sem volna helyes, ha mindentől félnénk, s eleve várnánk a bajokat, de az fontos, hogy – amennyire tudjuk – elkerüljük a kellemetlen meglepetéseket!

Ez csak úgy megy, ha már akkor, mikor még minden nyugodtan látszik, fölmérjük a gyönge pontokat. Mi az ami legnagyobb eséllyel elromolhat, hol a legtörékenyebb a biztonság? Ha ez megvan, hozzunk biztonsági lépéseket! Nem azért mert várjuk a bajt, hanem hogy ne érjen váratlanul és felkészületlenül, ha esetleg bekövetkezik. Legyen kinn a mezőn a villámcsapás, és ne a mi életünkben! :)

Van jó munkánk? Létbiztonságunk? Egzisztenciánk? Remek! De nem biztos, hogy holnap is lesz! Biztonsági terveket kell hoznunk, hogy, ha meginog, vagy összedől, menteni tudjuk a menthetőt! A bajban késő, olyankor már csak kapkodás van, és számtalan hiba… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A szenvedésről és a boldogságról…

6 október 2012

Nagyjából semmi bizonyos nincs az életben, mégis, ha bizonytalan leszel, vagy maradsz, még annyi bizonyos se marad…

Bizonyos talán csak a könny és a szenvedés… A boldogság meg finom illóolaj, mely oly’ tünékeny, hogy rohanvást se érjük utol soha, vagy csak alig, vagy csak néha, rövid, kis időkre, napokra, hetekre, hónapokra… Mert mire elhisszük, hogy a miénk, már hanyatt lök, letaglóz minket a szomorú valóság… Legalábbis legtöbbször…

Fájdalmas tények, hogy megannyi fáradság, egymáshoz illesztés hull parttalan a nagy semmi ölébe, s ha negatívan gondolkodunk, csak még gyorsabban és még hamarabb, s még annyi se jut belőle, mint amennyi juthatott volna…

Pozitív pedig csak úgy lehetsz, ha előre elhiszed, elhazudod magadnak, hogy már megvan, vagy már majdnem megvan, vagy mindjárt meglesz, s már érzed is, és ez a hazugság előszobája lesz a képzelt boldogságnak, s ha elég szerencsés vagy ahhoz, hogy szeretnek, népszerű vagy valakik körében valamiért, egészen sokáig nem ébredsz föl…, és akkor bizony átszaladsz az életen, mert az idő iramlik alattad, körülötted, s úgy érzed jó élni, olyan jó, hogy az idő röpül… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Képzeletszülte-töredék, melynek semmi valóságalapja nincsen…

5 október 2012

…és elmémben így lobbant életre a szkepszis a vallás iránt; – egy nő miatt. És a nő iránt érzett szeretetem mozgatta… Mert meg akartam menteni őt. Nagyrészt ezért fogtam bele több éves kutatómunkámba, és szinte minden hozzáférhető és hozzá kapcsolódó irodalmat felkutattam ez ügyben, legyen az filozófia, vagy a természettudományok bármely odaillő területe… És így ültem vén fejjel egyetemi padokba és így kezdtem abba, hogy könyvet írjak. (neki)…

Aztán évek múlva, mikor mindenütt falakba ütköztem, (és az a nő százszor elárult és már rég elhagyott), így hagytam fel az egésszel; – egy másik nő miatt… A szellemi munkámmal, az egyetemmel, mindennel… majdnem az életemmel is… Mert soha olyan közel nem voltam még a halálhoz, mint ahová az a vörös hajú szép hang taszított innen a szomszédból… És akkor utolsó mentsvárként érkezett a művészet. A költészet. Amit egész életemben elhanyagoltam: a hit miatt, a Jóisten miatt, az etika miatt… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Vázlatosan…

5 október 2012

Néha elrontom a gyomrom, valami szellemi csemegével. Amikor egész nap csak tömöm. És ilyenkor hányni is szoktam: fittyet a világra. :)

Máskor meg: szeretnék változni. Szeretnék, ha tudnék. De nem gondoltam mindig így, hisz’ volt, mikor úgy hittem, nem akarok változni, mert nem tudok. Ma már másképp látom, mert megváltoztam. :)

És sokszor felteszem a kérdést: ki vagyok én? De mindig csak arra tudom a választ, hogy ki nem vagyok.

Volt mikor úgy hittem: teli vagyok életbölcsességgel. Aztán később: először csak azt láttam bölcsesség nincs bennem, de ma már azt is, élet sincs. :) És ha választhatnék, nem tudom, melyiket kérném inkább, a bölcsességet, vagy az életet. Úgy tűnik, egyik nem létezhet a másik nélkül, de ez tévedés: nézzék csak meg mennyi embernek megy! :) (more…)

Egy kapcsolatot ápolni kell…

31 augusztus 2012

Egy kapcsolatot ápolni kell. Addig kell ápolni, amíg működik, mert utána már késő. Addig kell hozzáfogni, amíg jól működik. Talán minden működő kapcsolat megromlása a hanyagság. Amikor az ember elkényelmesedik, elterpeszkedik és elhanyagolja a másikat. Ez pedig elpillantással kezdődik… Az ember látóterében megjelenik valami fontosabb, mint a másik… És azután hanyagolni kezdi az ápolást, s a másik ugyanígy teszi… A kezdeményező szeretet lángja pislákolni kezd… Ápolni talán azt jelenti, mint egy babát: etetni, itatni és időnként tisztába tenni. Etetni, itatni annyit tesz: gondozni, szeretni. Tisztába tenni pedig annyit, hogy időről-időre felszínre kell hozni a kezdődő bajokat és bajforrásokat, és őszintén (minden mellébeszélés nélkül!), de jóakarattal megbeszélni azokat, és akarni orvosolni! A hűség fontos. Hiszen, baj mindenhol lesz, illetve lenne. Mindenki mással is! Így nem jó hamar feladni! Ápolni és gondozni jobb! Ha a vágy végtelen, akkor soha, semmi nem lesz elég. De ha értelmes és véges, akkor közösen, ketten, lehet teremteni egy megelégedett (és időről-időre boldog) párkapcsolatot. Ha az ember hű marad, és érti, és megérti az “elég” fogalmát, akkor sikerülhet…

(Rajnai Lencsés Zsolt)

Rajnai Lencsés Zsolt: Szennyesen…

7 augusztus 2012
Elindulok tisztán, és a nap végére olyan szennyesen érkezem meg. Már nem emlékszem ki írja (talán Seneca? – meg kellene keresnem), hogy, amikor az ember rossz társaságban kénytelen lenni, akkor estére mindig elvész belőle valami. Persze nem örökre vész el, de mégis csak elvész – legalábbis aznapra… Én is így vagyok… Folyamatosan mondják, mondják, mondják és mondják körülöttem azt a sok szart és mocskot, ami lehúz és beszennyez… Elég csak hallgatni. Nem kell szólni, csak hallgatod, mert hallgatni vagy kénytelen az áskálódást, a mószerolást, a mártogatást, a torzíttatást, a rossz indulatot, és nem is kell hogy beleszólj, belefolyj, elég ha csak hallod, hallgatod, szenveded… És ahogy árad, úgy terebélyesedik a lelkeden… Szólnál, de nem lehet, mert holnap már nincs mit enned… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt, József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat c. versének elemzése

24 július 2012

ELŐBB HALLGASD MEG KÉRLEK…

Most néhány gondolat a vershez:

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

Megrázó kezdet. Egészen nyilvánvaló, hogy a költő saját magához beszél. Sokszor írnak így a költők, – én is, számtalanszor…
Ha nincs Isten, nincs bocsánat se, hiába hát a bánat. “Légy az, mi lennél, férfi.” Ennek jelentése a vers utolsó előtti versszakának két utolsó sorában jelenik meg (“Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez.”),  és majd “a fű kinő utánad.”

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Az előző versszakot ismétli meg József Attila. Csak árnyalja, mélyíti. A harmadik és negyedik sor megint fájó szarkazmus, akárcsak az előző versszak utolsó sora.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.

Ez a vers egyik legszebb része. Ne légy komisz magadhoz úgy, hogy vádolsz és fogadkozol. Hiszen, amikor az ember bajba jut, nyomorúságot él át, ezt teszi folyton. (Lásd ehhez: Spinoza: Teológiai politikai tanulmány c. művének előszavát.) A 3. és 4. sor sztoikus. Maradj távol a világtól, és ne folyj bele az adok-kapokba.  Ne hódolj a hatalom előtt, a másik nem előtt, az erősebb, a gazdagabb (stb.) előtt. (Se a bankok, a média, az ezoterikus katyvasz előtt – tehetnők még hozzá manapság…) De ne is hódíts! Maradj hűvös, távolságtartó, erényes. Ne folyj bele ebbe a förtelmes csatába amit itt életnek és boldogságnak neveznek. “Ne csatlakozz a hadhoz.” – vagyis az emberiséghez. Nietzsche után szabadon: ne csatlakozz a csordához. A gondolkodni nem tudó és nem akaró csordához, amely kicsinyes játékait úzi folyton. (Erről írtam picit korábban.)

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

A költő magához beszél. És milyen szépen. Az előbb megítélte az univerzális emberi viselkedést, de gyorsan hozzá is teszi: “Ezt az emberiséget – hisz ember vagy – ne vesd meg.” Mert hát ugye – a fentiek értelmében kívánkozik az emberből ez a megvetés. Ez részben jó is, mert az egyén, legalább a jót tartja jónak és azt dicséri, a hitványt meg megveti, mert az arra méltó, ugyanakkor rossz is ez így, mert a megvetés maga is hitványság. Milyen nehéz is az emelkedettség útja! Mert megvetni a rosszat (mint tettet!), de akik elkövetik, azokat mégis szánni és segíteni. Ez majdnem lehetetlen. Mégis az egyetlen cél a nagybetűs Ember előtt… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Aforizmák (szerelem) (1-10)

19 július 2012

1. A szerelem, a művészet, az imádat, a költészet és az istenhit mind egy tőről fakad. Lelkünk földön túli fenségéből, életen túli reménységéből.

2. A szerelem magának akarja a másik lényét, teljességét, minden rezdülését. Mert a szerelem az egész embert akarja, kéri, követeli! A szerelem az önzés és a jóság finom férce: birtokvágy és áldozatkészség. Akarni mindent adni és elvenni. Szenvedély és égi tisztaság különös egyensúlya, párhuzama és háborúja. A szerelem, – mozgás. Erők egymásnak feszülése és egymáshoz simulása. És halál is, mert a szeretet vagy a pusztulás útkészítése.

3. A szerelem első jele, hogy fáj a másik hiánya.

4. A szerelem édes illúzió. Lelkünkben egy saját ideált hordozunk, s keresünk valakit akiben ez a szép kép visszatükröződik. Hamar rájövünk, hogy a kép és az ember között különbség van, s minél mélyebb, árnyaltabb a lelkünk, annál jobban látjuk a különbséget. Ilyenkor három dolog történhet. (1) Egymással viaskodás, (2) szakítás, vagy (3) szeretet. Mindhárom fájdalmas, de másképp. Az első táplálja, ám hosszútávon felemészti a szerelmet, a második felszámolja, a harmadik átformálja azt. De a harmadik jobb emberré is tesz, és ebben lehet a szerelem értéke. Ha elvezet a szeretethez, ami – hosszú és fáradságos úton – visszavezet saját ideálunk gyakorlati megvalósításához. Mindez persze rengeteg háború, szenvedély, vadság és szelídség, ölelés, szenvedés, áldozat és erotika gyönyör-gyötrelmes indái között. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Szkeptikus tépelődések (1)

14 július 2012

A mű megváltoztatja íróját. Ha megírom, mássá formál, ha nem írom meg, fogalmam se lesz mi van a dologban, mert ha nem írom meg, nem gondolom alaposan végig, és rejtett tartalékai sosem jönnek felszínre. Ennyit a szabadságról. :)

Felelősség: mélyen bennünk szunnyadó morál. De kimondva, vagy megcselekedve, ki-nem-mondva, vagy meg-nem-cselekedve (legyen az bármi!) másnak árt, vagy használ. Mert lelki alkattól függ, kire mi, hogyan hat. Mégis van felelősségérzésünk. De ennek inkább saját mércénkhez van köze, s nem a másik emberhez (akire irányul). Pedig hozzá kellene, hiszen érte vagyunk/érzünk felelőssel. Etikai aporia. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Rajnai Tibor száz éves lenne…

2 május 2012

2012. május 2. Ma száz éve született a Nagyapám, Rajnai Tibor.

A harmincas években tíz évig szerkesztette Kolozsváron színházi- és társadalmi hetilapját.

Reggel felébredtem, és a megsárgult újságok között olvasgattam a cikkeiből.

75-80 éves  sorok ezek, – néhol a betűk már alig láthatók, pedig egy könyvbe kötve őrzöm azokat…

Négy írást választottam, amit most felteszek az Ő emlékére…

Az első egy humoros cikk, – azért, mert a Nagyapámat nagyon jellemezte a humor, és rengeteg ilyesmit írt.

A második egy vers Kolozsvárról, – mert élt-halt ezért a városért.

A harmadikat a harmincas évek politikai elnyomása hatására írta, – van ebben is (a végén)  egy csöpp fanyar humor…

Végül egy pár viccet, tréfát is felteszek. A Nagyapám ugyanis rengeteg anekdotát, humoreszket írt… Ezek azért tetszenek nekem, mert más jellegű viccek, mint a maiak… Finom báj és szellemi emelkedettség van bennük…

(more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Fájdalmom és felelősség

19 február 2012

Ami neked fáj, fáj mindenkinek, ki téged szeret… Ha kinyújtják kezüket feléd, ragadd meg, vagy legalább éreztesd velük, hogy viszontszereted őket… Éreztesd a hálát, és a “várjatok rám, visszatérek” érzést. Ne hagyd elveszni, akik még megvannak! Felelősséggel tartozol értük, még akkor is, ha fáj épp a lelked, ha vigasztalhatatlan vagy… Mert még ilyenkor is szeretned kell, – ettől vagy Ember! Tekints hát rájuk, és szeresd őket. És ha így teszel, magadra, máris kevésbé figyelsz, és nem fáj annyira, ami fáj… Akarj élni mindenáron, hogy erőt és szeretetet sugározz szét, hogy tedd a dolgod, amire születtél! Hogy könnyebb legyen mindenkinek körülötted! Különben veled haldoklik mindenki, aki szeret, s fény helyett árnyék leszel, ki mást is besötétít…

Rajnai Lencsés Zsolt: Modern sztoikus kiáltvány!

8 július 2011

Olyan sok előember rohangál ebben a félresikeredett világban. És nem tudják, hogy Embernek lenni mit jelent…
Az embert az állattól az értelme és morális érzéke különbözteti meg. Az, hogy van lelkiismerete.

Kaparni az életért mindenáron? Minek? Hisz a halál úgyis elragad. Ez közös: a halál elragad. Ám amiben más lehetsz, mint a sok előember, hogy amíg élsz, Ember maradsz, így nagybetűvel írva: “Ember”.

Mert nem taposol, nem tülekszel, nem használod ki embertársaidat, különben egy napon arra ébredsz, hogy, mikor hajótörést szenvedsz másodmagaddal egy lakatlan szigeten, mikor elfogy az élelem, éjjel elvágod annak a torkát akit szeretsz, és kimetszed a szívét, és a túlélés nevében felfalod, csak azért, hogy 2-3 héttel tovább élj! (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »