Posts Tagged Webmester szerelmes versei

Rajnai Lencsés Zsolt: Kirajzolt kép

14 december 2012

Kirajzolt kép a világból,
hogy, mint vércsepp lóg ér faláról,
úgy csüng, tapad és reszket
lényed a szívemhez.

Akár gyönge ág a szélben,
vagy boldogság egy falat kenyérben,
úgy készülsz, röppensz hozzám,
mint félénk délelőttbe bátor délután.

S én várlak! A jövő topog türelmetlenül,
a lelkem tebenned fel- és elmerül,
s örvend minden tőled jövő jelnek,
melyek kulcsolva tehozzád ölelnek.

Mikor belépsz hozzám, s az életembe,
a múltból átcsordulsz boldog jelenbe.
S lényem, mint fuldokló, magát megadva,
tebenned-örök-önmagát odaadja!

2010.05.29.

Rajnai Lencsés Zsolt: Ma reggel

29 november 2012

Mikor ma elindultál, szerettem volna valamily’
szép pántlikát dús hajadba kötni,
hogy mindenki lássa: az én Kedvesem
be szépen ragyog! S hogy tudja meg ő is:
borongós szép természete,
legdrágább kincse az én árva szívemnek!

Mégse tettem, nem is szóltam utánad,
hisz’ oly gyorsan elindultál…
De csöndes-tiszta, lágy érzésekkel
átkaroltam hátad gondolatban, és
lélekben veled indultam az úton,
mit jobb híján, magunkban és titkon,
a mi közös életünknek, közös sorsunknak nevezünk.

Rajnai Lencsés Zsolt : Fehér gyöngy

11 november 2012

Drámákat vérző szívem nem teátrális,
csak érző. Hisz’ a drámák odakinn peregnek…

S gyöngyöket álmodni jó,
ha el is viszi mind-mind a folyó…

Gyöngy voltál, fehér gyöngy,
s én vakon álmodoztam benned…

Szerepet játszottál csak?
“Nem hazugság volt, hanem
a szerelem esztelensége!” – mondod,
mert becsaptál.

Csonttalan kuporog a lelkem. Békés.
Nem haragszik.

Szép, hogy ennyire akartál!
Szép és rút is nagyon…
Mert kincsemet, korábbi önmagad, értem
teremtéd, s mára már esztelennek tartod.

– Kicserélt ember lépked az idő sugárútján,
és hajdani szerelmemen tapos –

Mégis gyöngyeim közé veszlek,
mert belőled lélegeztem…

2010.08.21…

Rajnai Lencsés Zsolt: A forrás, a szél, a Nap…

31 október 2012

Ha forrás lennék, minden nap friss vízzel öntöznélek.
Ha szél, lengén szárítgatnálak,
ha pedig Nap, átmelegítenélek…

Hajad kinyílna hullámaimban,
s hajlékony szálain végigfutnék.
Hűvös, friss illatot vinnék hozzád,
a szomjadat oltanád velem,
ha én a forrás lennék…

Lengén szárítgatnálak.
Megérinteném ázott, meztelen bőröd,
s elbújnék hajlataidban.
Siklanék a lankás, szelíd dombokon, íveken,
ha a szél lennék…

Melegen átölelnélek. Sugaraim
végigcsorognának az arcodon,
s nyalábjaimmal összefolyva a szádon megcsókolnálak.
Ha én lennék a Nap!

De, ha bennem fürödnél,
átlátszó cseppjeim millióival rajtad pezsegnék,
ha én a forrás lennék…

Sőt, mindig veled mennék,
s igazgatnám a hajadat, a ruhádat,
ha a szél lennék…

És csak ragyognék, ragyognék rád minden nap!
No meg forrón csókolóznék a száddal,
ha én lennék a Nap!

2000…

 

Rajnai Lencsés Zsolt: Perdülj!

14 október 2012

Sylvia!
Jöjj karjaimba!
Forogj és perdülj dallamaimra!
Röppenj te könnyű lég-lány,
s rebbenj, mint fény át
az éjen!
Hozzám!
S légy kéjem,
és gyönyöröm
nékem!
Hisz könyörgöm
éppen
hozzád,
hogy jókedved hozd át,
lassúdan halálom
szürke ormán! (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád (7)

11 október 2012

 Az élmény gazdag,
ha megjössz, ha itt vagy.
Tér és jelenlét felnő,
átölel, – mi máskor itt hagy.

Mikor belépsz, farkasok
véreznek. Ordasok.
A “most” kitágul,
mint hangos jajok. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Csend

2 október 2012

 Ó mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled;
egész lényed belengte enyémet.

Ébredtem, s eszembe jutottál.
Jártamban-keltemben a szívemben voltál.
Ha tudnád, ha tudnád, hogy milyen szép voltál!

Messze jársz már,
de nem messzebb, mint mindig.
Én pedig közel, hozzád,
ki te-vagy, bennem-vagy, s talán nem-te-vagy. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád (6)

16 szeptember 2012

Tudom, én kívántam vérköröd sodrába esni.
Szilaj-mód akartalak, lényed zord egész
valóját!

Hogy heges közönyökben terpeszkedő
lineáris szerelmek pöffedt unalmai közt
hajtson végre különc ágat lényünk
egymással szelídített furcsasága…

Hogy kelt-tészta arcú sztereotípiák
tompa bárgyúságaiban szépen fényeljék
harcos szerelmünk egyenetlensége… (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Holmiságaimhoz…

13 szeptember 2012

Holmiságaimhoz illesztlek, mert szeretlek!
Tartozéka lettél életemnek!
Foltok, sebek, kalodák, bilincsek közé
virág hullt Tevéled, – s árnyéktalan lett
egész világom…!

Utak, jelek, tüzek és rejtélyek szegélyzik
lábnyomod, – és áhítat…!
Feloldozol, de oldom én is a mulandót tebenned,
hisz’ örökbe szablak, – úgy akarlak!
Látod? Holt mezők kivirulnak…

2012.09.13.

Rajnai Lencsés Zsolt: Otthontalan volnék…

9 szeptember 2012

Otthontalan volnék nélküled…
Gyógyításra váró kelevény…
S ma célt lelek benned, nem üres,
de tartalmas sorsot és reményt!
Fogódzót nyújtok, s keresek
tehozzád, – s az út csak egy: szeretet!

2012.09.07.

Rajnai Lencsés Zsolt: Tehozzád (5)

9 szeptember 2012

Mint záporban megriadt méhcsorda
rebben széjjel ezeregy vonalba’ -,
úgy eszmélek, hogy benned micsoda
szép módon tenyésztem száz fogalmam!

Tudom, érzem és beleborzongok,
hogy lényegem csak bilincsbe vert rab
te nálad, de mint boldog bolondok
röppenek ettől, akár könnyű hab. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Be szép vagy…

7 szeptember 2012

Be szép vagy Kedvesem!
Mint a nyíló virág!
Mosolyodba veszek
akár egy életen át!
Veled ébredek reggel, alszom el este,
s leszek teérted a mulandóság restje!

2012.09.07.

Rajnai Lencsés Zsolt: Ha elmondanám…

7 szeptember 2012

 Ha elmondanám, hogy mit érzek
tudnád, hogy fáj nagyon…
Elmondanám, de nem tudom,
mert nincs rá szó, se hang.
Csak könny. (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: Létezésed mára

26 augusztus 2012

Úttalan rejtély foltozott szívem.
Talányos érzés fészke most, – ó jaj,
mennyi korán-hűlt sebzett gondolat,
és elcsorgó, fáradt, kényes óhaj…

Száz emlékem és ezeregy tervem,
e két kéretlen, botló utazó,
ki és bejár bennem, de a lényed
lelkemhez ül, mint télhez ifjú hó.

Neszel a reggel. A forró kávé,
s mikor énem önmagammal szorzom,
vagy lecsüngő ingemnek két felét
ébredezve egymáshoz gombolom, (more…)

Rajnai Lencsés Zsolt: A szeretve utált Kedves…

26 augusztus 2012

Ma csak szeretlek és semmi több,
én drága, hűtlen Kedvesem…!
Csontos markokkal, mint szög
sebét cipellek a horzsolt lelkemen..

Ma csak szeretlek, s hordom
fakón a gúny dalát helyetted,
melyet szólál szép ajkadon
bántón, mikor nevem illetted…

Ma is szeretlek, érzem dadogva,
bár nem érdem, hogy, mint örvény
tántorogsz bennem te szívem-fagyottja,
a barátság sután színlelt örvén… (more…)

« Előző oldalKövetkező oldal »