Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- érték » Tóth Árpád: Katonasír

Tóth Árpád: Katonasír

31 augusztus 2011

Magányos sír a keskeny, elhagyott
Völgyben, keresztje ferde már, veszendő,
De gyapja hó a vállát – enyhe kendő –
Szelíden védi és rojtul ráfagyott

Kis jégcsapok gyémánt dísze ragyog:
Míg lent a néma bíborban derengő
Mélységben zárt szemekkel és merengő
Arccal nyújtózik egy ifjú halott.

Ha veres szemmel s arany nap-sisakban
A hajnal újra a hegyekre csattan,
Pihenj, kedves, nem kell már harcra szállnod,

Sírod felett még bús moraj lebeg,
De te feledd az ágyút már, – te álmodd:
Hazaértél, s ugat, vén hű ebed…

-- érték

Nincs hozzászólás to “Tóth Árpád: Katonasír”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)