Tóth Árpád: Krisztus-képre

9 február 2013

Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak,toth-arpad-001
Felém mért nyújtod nyájasan kezed?
Szívem, mely mindig későn érkezett,
Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt.

Leomlanék csókolni jászolágyad
Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet,
De lásd, a mirha s csillag elveszett,
És eltemettem minden drága vágyat.

Álomsereg víg Fáraója voltam,
S szép katonáim zengő csodasorban
Vittem dőrén, amerre örvény tátong.

S most itt vagyok, szelíd szavadra vágyva,
Mert nem maradt más bennem csak a gyáva,
És gúnyolódnám, s ajkam halk imát mond.

-- Istenes vers, hívő és karácsonyi versek

Nincs hozzászólás to “Tóth Árpád: Krisztus-képre”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)