Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- érték » Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

19 június 2011

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó jaj barátság, és jaj szerelem!
Ó jaj az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant jeges űr lakik.

1923

-- érték

One Comments to “Tóth Árpád: Lélektől lélekig”

  1. Kedves Zsolt!

    Néha erős késztetéssel idetévedek…és látom, hogy kívül-belül egyre gazdagabb ez az oldal. Ez jólesik…, és a szépre emlékezem…

    Figyelmedbe ajánlom ati répa csodálatos versmondásait, épp ma fedeztem fel őt: http://youtu.be/YHDZatnm5e4

    Szeretettel,
    NDK

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)