Kezdőlap » Versek - Kovács Daniela rovata » Tóth Árpád: Mámor

Tóth Árpád: Mámor

23 október 2011

Jöttél, s ím drága must edénye lelkem,
Szűzlány fehér lábával megtiport kád,
A púpos bánatok rikoltó torkát
Méz-íz csitítja: ó, tán most születtem!

Szálljunk aranyhajóra most mi ketten,
Röpítsen el, ne tartsa semmi korlát:
Szállj, drága perc, feszítsd forró vitorlád,
Ma ránk vár minden édes ismeretlen!

Nézd, minden mily roppant fénnyel ragyog:
A nap, a hold és minden csillagok
Jönnek velünk, s a vén világ elárvul –

Hallod? a láz, a hű, bizarr dobos
Dobol, s a mámor vörös oszlopos,
Örvénylőn forgó kastélya kitárul!

Versek - Kovács Daniela rovata

Nincs hozzászólás to “Tóth Árpád: Mámor”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)