Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- érték, -- FILOZOFIKUS ÍRÁSOK » Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonkilencedik fejezet; Arról, hogy mint találta meg Candide Kunigundát az öregasszonnyal)

Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonkilencedik fejezet; Arról, hogy mint találta meg Candide Kunigundát az öregasszonnyal)

27 október 2013

voltaire-002Miközben Candide, a báró, Pangloss, Martin és a hű Cacambo kalandjaikkal szórakoztak, a világnak esetleges vagy pedig nem esetleges eseményeit magyarázták, s az okról és okozatról, a fizikai és erkölcsi rosszról, a végzetről s a szabadságról meg ama vigaszokról vitatkoztak, amelyek a török gályák légkörében lelhetők, elértek lassan a Propontisz partján az erdélyi fejedelem házához. Mindjárt első pillanatra észrevették Kunigundát meg az öregasszonyt; fehérneműt
teregettek zsinegre, hogy megszáradjon.

A báró elsápadt e látványra, Candide, a gyengéd szerető, mikor meglátta szép hölgyének naptól megfeketült bőrét, gyulladt szemét, lapos mellét, ráncos arcát meg vörös és felhólyagzott karjait, három lépésre hátrált a borzalomtól, s utána is csak illemből közeledett. Kunigunda megölelte Candide-ot is, bátyját is; az öregasszonynak is jutott a csókból meg az ölelésből; s Candide most őket is kiváltotta.

Volt egy kis tanya a szomszédságban; az öregasszony ajánlotta Candide-nak, hogy vegye meg, s érjék be azzal mindaddig, míg mindnyájuk sorsa jobbra fordul. Kunigunda nem tudta, hogy mennyire megcsúnyult, senki se figyelmeztette rá eddig; s olyan fennhéjázó hangon idézte Candide fogadkozásait, hogy a jó Candide egy szóval sem próbálkozott ellenkezni. Megmondta hát a bárónak, hogy feleségül veszi a húgát.

– Sose tűrnék – mondta a báró – ilyen aljasságot az ő részéről, sem pedig ily vakmerőséget uraságod részéről; nem vállalhatom azt a szégyent, hogy édeshúgom gyermekeit ne fogadja be a német főnemesség! Nem, az én húgom nem mehet férjhez, hacsak egy birodalmi báróhoz nem.

Kunigunda odaborult a báró úr lába elé, s csak úgy hulltak a könnyei; de a báró hajthatatlan maradt.

– Őrült – mondta neki Candide -, kihoztalak a gályáról, kifizettem a váltságodat, kifizettem a húgodét; itt eddig edényt mosogatott, megcsúnyult, mégis feleségül veszem, s te még tiltakozni mersz; tudod-e, hogy megölnélek, ha csak a dühömre hallgatnék?

– Megölhetsz még egyszer – így a báró -, de míg élek, nem veheted feleségül a húgomat.

-- érték, -- FILOZOFIKUS ÍRÁSOK

Nincs hozzászólás to “Voltaire: Candide, vagy az optimizmus (Huszonkilencedik fejezet; Arról, hogy mint találta meg Candide Kunigundát az öregasszonnyal)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)