Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- vers » Wass Albert: Reád gondoltam

Wass Albert: Reád gondoltam

7 február 2016

wassReád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék szemedben
Pajkos sugárban ég az alkonyat).
Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja
A dombok alján csendülő patak,
Neked adnám mosolyomat, ha volna,
Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.
De ritmusod, bár messziről is, érzem,
S a gondolat míg messze száll veled,
A ritmus bennem versvirággá serken,
Hogy megtalálja tiszta lelkedet.

-- vers

Nincs hozzászólás to “Wass Albert: Reád gondoltam”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)