Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- szerelmes szonett » William Shakespeare: Szonett (76-80)

William Shakespeare: Szonett (76-80)

20 július 2014

76. szonett shakespeare-003

Új dísztől dalom mért oly tar? Dicső
Hangszerelés mért nincs, s gyors csere, benne?
Mér nem sandítok, ahogy az idő,
Új módszerekre, ritka ötvözetre?
S ötletem mindig a tegnapival
Födve, miért ismétlek egyre csak,
Hisz minden szó szinte nevemre vall,
Mutatva, honnan s hogy jött, az utat?
Ó, drágám, én mindig rólad írok,
Versem ti vagytok, te s a szerelem;
Még jó, ha vén szókra új mezt húzok,
A már adottat adva szüntelen:
Mert ahogy a nap régi s új naponta,
Szerelmem, amit mondott újra mondja.

77. szonett

A tükör int: szépséged színe vesz;
az óra: drága perced elsuhan;
de e fehér könyv elméd őre lesz
s lapjainak ily tanulsága van:
a tükör sok mély ráncában szemed
ásító sírok seregére lát,
s órád árny-keze jelzi, hogy siet
a tolvaj perc az öröklétbe át.
Amit nem tud megőrizni agyad,
bízd ez üres lapokra, s egykor itt
úgy látod viszont a fiaidat,
mint szellemed új ismerőseit.
Tégy így, és ha felütöd lapjait,
nyersz vele, és könyved gazdagodik.

78. szonett

Múzsámul annyit invokáltalak
és erőd oly szépen megsegített,
hogy utánoznak, s védelmed alatt
más pennák is ontják verseiket.
Szemed, melytől a néma dalra kap
s égbe röppen a tunya butaság,
a tanult szárnynak ujabb tollakat
s a bájnak kétszeres fenséget ád.
De legbüszkébb az én munkámra légy,
mert te nemzetted s tőled születik;
stílusban javitod csak más művét
és éked művészetet ékesít.
Míg nekem mim vagy? Művészetem álma,
nehéz agyam égjáró tudománya.

79. szonett

Míg más, hogy segítsd, nem fordult feléd,
Verseimé volt minden gráciád,
De romlik édes zeném, s most helyét
Beteg múzsám másnak engedi át.
Tudom, szívem méltóbb munkára vár
S tollra édes tartalmad; de mikor
Költőd rólad valamit kitalál,
Csak rád költi, amit tőled rabol.
Erényt említ; s honnan lopta szavát?
Magatartásodtól! Szépséget ad;
S arcodon lelte: bármit mond reád,
A dicséret élő lelke te vagy.
Ne köszöngesd hát, amit emleget,
Hisz bármit nyújt, te magad fizeted.

80. szonett

Hogy lankaszt tudni, ha rólad írok,
Hogy egy jobb szellem használja neved
S úgy magasztal teljes hatalma, hogy
Glóriáddal elnémít engemet:
De mert értéked (roppant óceán)
Hord vitorlát, sok délceget s kicsit,
Friss sajkám, bár az övéhez silány,
Ím nyílt tengeredre merészkedik.
Legcsekélyebb segítség fölkap engem,
Míg hangtalan mélységed szántja ő;
Vagy (zátonyon) mint csónak roncsa fekszem,
S ő büszke alkotmány, nagy és dicső.
Így, ha győz, s engem szirtek összetörnek,
Legjobban az fáj, hogy szerelmem öl meg.

-- szerelmes szonett

Nincs hozzászólás to “William Shakespeare: Szonett (76-80)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)