Kezdőlap » - I R O D A L O M » -- szerelmes szonett » William Shakespeare: Szonett (81-85)

William Shakespeare: Szonett (81-85)

17 szeptember 2014

81. szonett shakespeare-002

Akár én írom fejfádat, akár
Te élsz túl, s a föld férge rám sereglik,
Emléked innen nem vész soha már,
Bár nekem minden ízem elfelejtik.
Neved mostantól örökéletű,
De ha én halok, végleg meghalok;
A sír, mely nekem juthat, egyszerű:
Tied emberi szemekben ragyog.
Szerető versem lesz emlékműved:
Folyton olvas a jövendő szeme
S jövő nyelvek ismétlik létedet,
Ha elhalt már a ma lélegzete.
Emberek ajkán élsz majd (tollam éltet),
Ott, ahol legjobban él s lehet az élet.

82. szonett

Úgy van, nem vagy Múzsám arája: olvasd
Hát bátran az ajánló szavakat,
Melyekkel a költőid udvarolnak,
Szép tárgy, ki minden könyv áldása vagy.
Tudásban szép, akár arc-színre – ha
Dicséretnek az én szómat kevesled,
Friss veretül magadra ebben a
Haladó korban új díszt kell keresned.
Keress is, drágám. De ha gyönyörű
Stíljük túlélés fényét veti rád,
Igaz-szép, lásd meg, igaz-egyszerű
Szóval mit tudott az igaz barát;
S hogy dús ecsetük nem illik, csak a
Vértelen archoz; tenálad: hiba.

83. szonett

Sohase láttam, hogy festékre van
Szükséged, s így nem is festettelek;
Úgy tudtam (véltem tudni), magasan
Állsz egy költő szűk adója felett:
Bóbiskoltam hát a dicséretedben,
Hogy, amíg élsz, te mutasd meg, magad,
Tollával mily gyönge a mai szellem,
Ha oly kincsről szól, amilyen te vagy.
Te bűnömül vetted, hogy nem beszélek,
Pedig épp e csönd lesz fő-glóriám,
Mert mások, éltetve, ölték a szépet,
Mikor én, tétlen, hallgattam csupán.
Több élet él szép szemed fél egében,
Mint amennyi két költőd énekében.

84. szonett

Mondjon legtöbbet, ki mond többet annál
A gazdag bóknál, hogy te csak te vagy?
Annyi kincsre hol és kiben akadnál,
Hogy versenyre hívd benne másodat?
Kór ínség lakja a pennát, amely
Semmi dicsfénnyel nem emeli tárgyát,
De aki rólad csak azt mondja el,
Hogy te, te vagy, már örök glóriát ád.
Másolja csak, mi beléd íratott,
S ne rontsa meg természetes derűd:
Szellemét oly képmás hirdeti, hogy
Ámulat lesz stílusa mindenütt.
Te szép áldásod átokkal tetézed:
Dicsvágy, dicsfényed rontja a dicséret!

85. szonett

Múzsám némultan vonul vissza, míg
Magasztalásod, gazdag hódolat,
Arany tollal tárolja betűit:
Kilenc Múzsa csiszolja szavukat.
Más jó szókat ír, én jót gondolok,
S — bamba sekrestyés — Ámen-t zendítek
Minden himnusznál, mellyel hivatott
Elmék műgondja áldja nevedet.
Úgy van, igaz, mondom, ha már dicsér,
S szívem minden ünneplést megtetőz,
De csak lelkemben, amely érted él
S (bár szóban lassú) mindenkit előz.
Másnak, hogy kedveld, zengő szava érdem,
Nekem igaz, gondolat halk beszédem.

-- szerelmes szonett

Nincs hozzászólás to “William Shakespeare: Szonett (81-85)”

Leave a Reply

(kötelező)

(kötelező)