Category Verseim

Árva, pipacsos lényemet
elébed helyezem ma reggel,
drága, nem-létező Istenem…

Életem forrása,
mikor arcod szomorúsága
megkopva utat enged
a szerelemnek…

Ó, mennyit öltöztettem díszbe szívemet,
és mennyit vártalak…!
Szépeket gondoltam felőled,
egész lényed belengte enyémet.

Te vagy a lényeg önmagammal szemben.
Te vagy az egyensúly, veled teremtve
bennem.

A modellt fal mellé állították,
mint kivégzésre váró prédát.
De nem golyózápor fogadta,
hanem lencsevégek kattogása…

A lány két keble ég felé pillantott,
akár a szemei…
Halkan sóhajtott az éj,
és a szerelem érintésre vágyott…

Feledve a lelki hazátlanságot,
temetve létbeni magánosságot,
kívánva az üresség ócska rongyát:
jöjj, és énekelj, hangos, vidám pompát!

Tolvaj szerencse szülte most a percet,
min csüng mélán, búsongón, agg korom,
elfáradt idők jajszavához szerzett
mégis csöndes órát ez’ alkonyon.

By rajnai inÉletérzések Tag csend

Fehéren ülök csak kis szobámba’ reggel;
készülődik a lendület rongyos-álmos
kedvvel.

hullámzó színekben bolydult elém bordó lelked furcsa zeg-zuga,
s én beléd leltem minden vágyam, s lányzó lényed rebbenő ritmusa
dobbant a szívemben….