Rajnai Zsolt Tibor: Egy fotóhoz…
Árnyékok vagyunk egy sejtelmes térben…
Ködök, a fehérek és feketék világában…
Lélegző kontúrok, kik akaratok
hömpölygésével fontossá lenni törekszünk,
bár semmik vagyunk csak a festőpalettán,
hol fények és árnyak nyújtóznak puhán,
mégis megyünk, lézengünk, utak közt keresgélünk,
csonka lábainkkal bicegve lépünk,
hogy élhetőségeket találjunk parány-létezésünknek,
mit a nagy idő fal fel szüntelen…
2013.04.03.
Leave a Reply