József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött…)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. okt.

14 hozzászólás

Heyek Andrea Posted on21:05 - 2010. november 13. szombat

Nagyon szeretem a verseket és vannak róluk gondolataim. Szívesen olvasnám másokét is!

Heyek Andrea Posted on21:25 - 2010. november 13. szombat

Ez a vers hozott engem erre az oldalra. Kíváncsi lennék, ki hogyan gondolja, hitt-e József Attila ennek a versnek a megírásakor Isten segítségében, vagy valóban elhagyottnak érezte magát?

rajnai Posted on23:00 - 2010. november 13. szombat

E vers megírása közben hitt. Összességében pedig – szerintem – agnosztikus volt. Akart, szeretett volna hinni, de nem tudott… Bár próbált. Mint én is. József Attila istentelensége szerintem etikai. Lásd a “Tudod hogy nincs bocsánat” vagy még inkább az “A bűn” c. verse két sorát: “Én istent nem hiszek s ha van, ne fáradjon velem…” Ez egy nagyon mély fájdalom, mely kb. azt jelenti: “ha mégis van egy olyan Isten aki azt művelte, mint amit teremtés gyanánt látunk, akkor köszönettel mellőzöm minden fáradságát”.
Ez az én véleményem, és nem biztos, hogy jól látom a dolgokat…

Heyek Andrea Posted on18:05 - 2010. november 14. vasárnap

Én is úgy érzem, hogy ez a vers hitről árulkodik, talán nem is annyira a saját hitéről, hanem inkább Isten belé vetett hitéről, ami, reményei szerint, megerősíti őt abban, hogy lábraálljon. De ez a hit kevés volt, hisz, mint tudjuk, nem erősödött meg. Abban a helyzetben valószínűleg már nem sok esélyt látott az életre, mint az Istenbe kapaszkodást. Sokan vagyunk így ezzel, ha nem is feltétlen utolsó lehetőségként, hanem mert vágyunk rá, hiszen mennyivel könnyebb lenne az élet Istennel.

Dobos Krisztina Posted on21:30 - 2010. november 16. kedd

Szerintem a válasz a kipontozott, meg nem írt, vagy elveszett két sorban lehet…. Érzékeny elméjével valami olyasmire döbbent rá ebben a két sorban, amit földi, emberi mivoltában el nem viselhetett…

József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött…)