Rajnai Zsolt Tibor: Álmodó utca
Egy kosár gyerekzsivajról álmodott az utca.
Régi idők tiszta lármáiról, karikába hajtott
szökkenésekről, pántlikás nagy kalapokról,
és kiskabátokban bujkáló kamasznevetésről…
Olyan időkről álmodott, mikor a karcsú szelek
üde zsivajban fürödtek, s az önfeledt jókedv
vígan nyújtózott árgyélus gyermekek
csillag-homlokán…
De jaj, felébredt, felébred az utca,
és sírva fakadt! Mert látta, hogy a változó
világ meggyötört hátán piercinges gyerekek
csillogó mobiltelefonnal seftelnek, és
karjukon, mellükön, vállukon,
lábukon tetovált tinta világol…
És látta, hogy az erény ideje lejárt,
és mulatságossá vált, s hogy a kor hősei
vámpírok lettek, kik vért szívnak,
erőszakosak, és falják a gyermeki
ártatlanság falatnyi tisztaságát…
Mélyet sóhajtott az utca, majd lehunyta
két szemét, és álmodott tovább…
Álmodott cigánykerekező lányokról és
rongylabdázó fiúkról; álmodott újságot
kiáltó rikkancsról, a jó kenyér illatáról,
és lejárt, divatjamúlt szerelemről is
álmodott, hol kéjes csókjaik mellett
tisztelték és becsülték is egymást
a férfiak és a nők, nem csak birtokolták…
2010.06.25.
Leave a Reply