Rajnai Zsolt Tibor: És még mindig…

– Dobos Hajnal költőhöz

Még mindig fájni tud,
s ezen nem segít éjféli kiáltás.
Mert a filléres esők örökkévalók…

Érzéseim persze hívnak, hívnának,
hogy mire tizenkettőt üt az óra,
térjek az odafelvaló-ra….

De kevés már nékem az érzés,
hisz nem tudom, mi végre,
hogy az égen
nem adnak más képzést,
csak megérzést…?!

S én már borzadok,
mint vérző századok
közé hullt
gyáva múlt,
és gyöngeségem
lett az ékem…

És halni kell, ha hallni nem lehet,
hisz kinek van füle a hallásra,
téved, mert megalapozatlan,
bizonytalan csimpaszkodás még
nem hit, csak hiszékenység…

De bár’ volna másképp!
Volna úgy, hogy lelkem,
ki vágyik és réved,
röppenne egyre feljebb,
égi szárnyként,
mert akkor volna hova,
és nem csak itt lenn,
e földi-tétova!

2010.02.05.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!