Rajnai Zsolt Tibor: Fölfelé

Fodrozó reggel kereng.
Elém toppan a sietség…
Ijedtség hullámzik fakó lomhán
a kiáltás lombján,
s rajta csüng az ajkam.
Sóhajjal lobban halkan,
és száz óhajjal
páratlan pillanatot szül,
majd szám sarkába lebben és leül.

Felettem feszül a kék,
ám lábaim rögök mossák.
Közöttük lépcső a lelkem,
de viharok tapossák.
Rajtuk tövistelen tulipánok remegnek,
s bár hátukat odatartják minden idegennek,
fejükkel puhán az Ég vizébe lengnek…

2010.08.25.

Összes kategória

Vissza a Főoldalra!