Rajnai Zsolt Tibor: Mint cinikus századom…
Feledve a lelki hazátlanságot,
temetve létbeni magánosságot,
kívánva az üresség ócska rongyát:
jöjj, és énekelj, hangos, vidám pompát!
Elűzve a szellemi értékeket,
megtaposva lágy, finom szépségeket,
csak tömd meg falánkul, de jól a hasad,
hosszú az éj, a hajnal alig hasad!
Hogy menjen, ne nézz soha szenvedőre!
Hogy higgyed, ne gondolj még szemfedőre!
Csak énekeld, majd’ hétmilliárd dalát:
“szakíts üres boldogságot és zabáld!”
2010.06.09.
Leave a Reply